Meg nem vagom a centit, de majdnem…

February 17th, 2010

Marcius elsejevel ugyanis meglesz a zelso lakasom – jokora segitseggel ugyan mindenhonnan, de csak sikerult osszerakni. 65m2, panel, ‘szoba kilatassal’, elso reszletkent kevesebb mint a fele, a tobbi 5 ev alatt torlesztve, ezek a pure szamok. Ket hete lesz a mesteruraknak a felujitasra, a marcius 12.-ei hetvege van betervezve koltozesre. Kicsit be vagyok tojva, egyedul azer’ megiscsak nagy lesz ez, de majd csak lesz valahogy, a betervezett hazimozi-rendszer majdcsak karpotol 😀 A berendezesre vonatkozo tervek, elkepzelesek nagyjabol fixalodtak, lakasavatok marcius vegen, majd ha mar belaktam valamennyire – falrahanyt borsot termelni akkor mar nem er. Amugy igen, ez biztosan egy “big leap forward” lesz, sokan aszongyak h valtozni is fogok, de senki nem tudja kiszamolni hogy milyen iranyba – en sem. A kovetkezo 3-4 het mindenesetre kicsit a levegoben log, edesanyam mindent megtesz, hogy kellemes legyen, kajak, pakolaszas kezdete, stb. – ez igy kicsit hulyen hangzik, nembaj, ertitek ti. Nem fogok tudni eleg halas lenne se neki, se apamnak.

Apro baromsag ugyan, de eredetileg nem atutalassal akartam az elso reszletet odaadni, valoszinuleg jo erzes lett volna atporgetni azt a *censored* millat, azzal a tudattal, hogy bzmg csak osszejott, akarmennyire bennevan cirka 8 evem, es sokminden mas is, ha durvan szamoljuk…

Melo teren kicsit visszavettem, de sztem ezt erzi is mindenki, nem veletlenul, most adunk kicsit a maganeletnek, amig lehet. Az biztos, hogy ennek ellenere mindenki tol elore mint a diszno – 23.-an lesz egy eloadasom arrol, amit az elmult 4 honapban csinaltam (nem, nem a repaveres), be is vagyok tojva rendesen, 80 ember elott meg a budos eletben nem adtam elo; nyomnak ilyen-olyan vezetoi(nek tuno) treningekre; meg kicsit kivettek a gepsor mellol, es inkabb az erdekesebb projekteket kapom meg. Utobbi persze szep es jo, csak hat core toolokat globalis szinten buzizni elegge para tud lenni, a gyomoridegnek ez nem eppen hasznal… 🙂

Maganeleti teren meg “valami van”, valami, ami nem definialhato konkretan sehogyan. 🙂 A sajat velemenyem megvan, a kisasszonyet is talan ismerem, baromi sokmindent megbeszelunk, talan tobbet az elmult uszkve masfel honapban, mint az elmult egy evben osszesen, es ez kezdetnek fair enough, sot! Mult hetvegen szusizas lett volna – lett belole mas -, elozo hetvegen Varban maszkalas, most csutortokon Opera lesz, amugy meg filmnezesek szervezese, megnezendo filmek osszeirasa a leendo lakasba – be kell roffenteni azt a hazimozit, vaze -, aztan valamikor talan egy velencei (ITA) tura, “great expectations”. 🙂 Most jo ez igy, rohanni a fasznak van kedve, akarmennyire kell a csaj, inkabb esszel, nagyon is esszel csinalunk mindent – lassuk meg, hogy mi lehet belole, O is, de en is. Ja, neha magamon is meglepodok. Egyre tobb kerdes merul fel persze bennem, mar kicsit (nagyon) mas szemszogbol, mint mondjuk harom hettel ezelott, de mindegyikre tudok olyan valaszt adni, vagy kapni, ami nem fenyegeti a projekt egeszet. “Majd meglatjuk”, de talan nem teljesen eselytelen a dolog.

Ahogy irtam, egyedul kisse szokatlan lesz, de. A terveket azert kisasszonnyal is atbeszeltuk parszor, volt par hasznos tanacs, volt par dolog is, amit nem lehetett volna megoldani, es volt par olyan dolog, amit reszben sajat kutfobol, reszben mas kutfobol, de azert terveztem be, hogy ne ecceru agglegeny-lakas legyen (WTF), hanem majd adott esetben a parom is – ha nem is feltetlenul lakik ott – otthon erezze magat. Ugy legyen.

Do:m.

 

Days passing by…

January 20th, 2010

Kiegeszites elore is: Ne azt nezd, hogy mit veszitettel, hanem hogy mit nyerhetsz.

Szoval telnek a napok a dontes ota, azota mondhatni nyugodtabb vagyok, mert tudom, hogy mit akarok, mit akarok elerni, es nagyjabol azt is, hogy hogyan. Osszeirtam egy tervet magamnak, hogy mit-hogy-merre-meddig, min fogok valtoztatni, min nem, es ehhez eddig sikerult is tartani magamat. Abban mar biztos vagyok, hogy ezert majdnem barmire kepes vagyok, atmegyek erte tuzon-vizen – jegen nem, mert azt nem szeretem -, de azert van par dolog, amitol tartok.

Sokat beszelgettunk mindenfelerol, egymasrol, kapcsolatrol, leendo kapcsolatrol, szunetrol, voltak meglepo keresztkerdeseim, meglepo meglepodesei – igazabol magamnak is meglepo minden, amit csinalok, az, hogy ennyire kell egy lokott csaj. ;P Azt meg tudtam mar magamnak fogalmazni, hogy miert is kell, most mar csak ellazulni kellene egy kicsit, es csinalni, nem jo ez a sok erzelem, es kopogas… Mindenesetre reg voltam ennyire eltokelt barmiben is.

Az “I’m broke”-feeling mar eltunt, nem sirankozok semmin, ujat akarok epiteni. Eddig megengedtem magamnak azt a luxust, hogy a csajaim kibaszkodasa utan ne gondolkodjak semmin, “en vagyok a faszagyerek”-jelleggel tojjak bele. Most nem ez van, utanaolvasok dolgoknak (kapcsolatpszichologia, korabban el nem tudtam volna ezt kepzelni), atgondolok dolgokat (lasd terv), felhivok embereket, tudod, mint amikor a daru nekiall tekeregni osszevissza a buzinagy mely godor felett, es szep lassan, 2-3 honap alatt elkeszul az uj epulettel.

Igen, ilyen vagyok, ehhez az kell, hogy pofanbasszanak.

Deciding… done

January 16th, 2010

Megvan a dontes. Kell. Nem lesz egyszeru, de kell.

 

Excerpt: Egy csipet nyugalom

January 15th, 2010

Haverral ebedeles utan Zero7 – Home kerul a fulembe, elindulok visszasetalni az irodaba, Borarostol lefele, Dunapart. Sut a nap, hus szel, sehol senki, a hatterben a hidon vonat halad, a tulparton az egyetemek, mint nema diszlet allnak, mintha valamire varnanak. Mosolyogva setalok, talan eloszor napok ota, nyoma nincs a gorcsolesnek, egyenesen – valami uj fog kezdodni. Nem tudom meg, mi az, de valami uj.

Valami uj...

The winner takes it all…

January 15th, 2010

http://www.youtube.com/watch?v=WqRYma422aQ

“Talpam alatt sar es ingovany”… 😛

Nyugalom Vincent

January 14th, 2010

Nyugalom Vincent, ezen a szakaszon is tul kell esni, menjel maszkalni egyet.

socket()

January 14th, 2010

A kommunikacios thread megnyilt, es ketiranyu. Ez most (azt hiszem) eleg.

BTW, az elmult par napban tobb ismerossel tobbet dumaltam mint feleve osszesen, szinte mindenkitol konstruktiv kritika jott, otletek, gondolatok (igen, a felmelegitesrol is, a 4 ev extrapolalasarol is) – minel tobb inputot ossze akarok szedni. Lett spinoff is.

Van par kerdesem, amit eloszor meg kell tudni fogalmaznom valakivel, valakikkel kapcsolatban – Hetvegen osszefutok az Orakulummal.

Past tense

January 13th, 2010

Vegigolvasva par nagyon regi postot, kezd kiderulni, hogy nem volt feltetlenul kotelezo, hogy ebbe az iranyba haladjunk, ahol most vagyunk, mert ennek a jelei mar regen mutatkoztak – es eselyes, hogy meg lehetett volna szuntetni a root causet vagy valtoztatni a folyamaton, mar nagyon regen. Doh. Most ez epp nem valtoztat semmin, amit gondolok, de akkor gondoljuk at ezt is. Basszameg.

2010/01/13

January 13th, 2010

Joreggelt, ma se alszunk sokat… ;P

No, this is not the beginning of the end, this is the end of the beginning (?)

January 11th, 2010

No, a tegnapi elso sokk utan az tulzas, hogy tiszta fejjel tudok gondolkodni, foleg nem masnaposan fetrengve itthon Calvados-tol (szeressuk, hehe), de odaig sikerult eljutni, hogy a kotelezo korok (facebook, iwiw, elso kerdesekre valaszolgatas) meglegyenek, meg par ivaszatot beszervezzek a hetre. Ez utobbiakat persze sikerult szetbaszni elbol bent, gyakorlatilag minden este melo, ami miatt most ordenare mod duhos vagyok – utoljara talan tavaly juniusban volt igy egy vacsora elott.

A really-really-secret haditerv most az, hogy adok magamnak 1-2 hetet, amig kitisztul a fejem, es osszeszedem azt, hogy miert akarom folytatni, miert nem – tudod, az a buzinagy T betu, ami nalam sose mukodott, mert mindig a sajat fejem utan mentem -, aztan kitalalom, hogy valoban akarom-e, kell-e, es ennek megfeleloen lehet tovabb gondolkodni. Kalimpalni, hadonaszni most nincs ertelme.

Rokonnal es par ismerossel dumaltam ma, egyikojuk szerint ez igy tul public. OK, legyen, meggyozheto vagyok. Most azt erzem, hogy kell ez a csaj, mellelovesek meg most nem fernek bele.

MS – reallife 1-0 2.0

January 10th, 2010

10/Jan:
Szoval le kene zarni uszkve 4 evet. A relevans beszelgetes utan 1 (1.5?) oraval, Calvados-szal a kezben, hatterben Poets of the Fall, par telefonhivas utan, szamvetes kovetkezik. (Ami persze nem lesz teljes, igy varhatoan ez a post sem egy nap alatt fog irodni.)

Gyulolok vesziteni, olni tudnek miatta. Persze sose volt palya nekem, hogy habzo szajjal uvoltsek/irjak barmit, barmennyire ehhez volna kedvem, ezt is hagyni kene ulepedni, legalabb holnapig. A lenyeg, hogy 3.5 ev utan ugy nez ki, hogy befejezodott a kapcsolatunk. Ezen nincs mit szepiteni, nem volt varatlan, keszultem ra – O egy hettel elozott meg, nekem sem tetszett jopar dolog -, azontul lehet mentegetozni, magyarazkodni, kibuvot keresni, igergetni, hogy ezentul minden maskepp lesz – nem, still, people don’t change overnight. En se fogok, sose tettem, ugyanaz a workaholic fogok maradni, mint eddig, de kisebb-nagyobb dolgokban mindig ott volt, van is a lehetoseg. Es persze most derult csak ki par dolog, mert sosem beszeltunk meg semmit. Fuck.

Fintor persze van, egyik ujevi gondolat, terv tobbek kozt az volt, hogy iden talan el kene kezdeni turazni, maszkalni valamerre, hogy ne a negy fal kozott legyunk folyton; talan el kene menni valahova, akar iszogatni egyet a Szimplaban, neha kettesben – nem tarsasaggal, csak kettesben -; csak kiugrani vagy utazni ide-oda; a lakasprojekt ellenere is, ami ziher hogy anyagi romlasba fog donteni… Elkestem vele.

Kilenc nappal ujev utan ezek ugy nez ki, csak tervek maradnak – vagy nem, egyelore termeszetesen nem tudok azon filozni, hogy na, ki massal lehetne. Az osszes lofasz ellenere, meg az osszes hulyeseg ellenere folytatnam – alairom, hogy mas keretek kozt. Az osszes hulyesege meg baromsaga ellenere kell ez a csaj, nem keves elmeny van, amit vele akarok megosztani, nem veletlenul valasztottam ot anno, nem csak egy lukra repultem ra. De van egy sejtesem, hogy nem fogjuk folytatni, nem lesz az enyem mar. Ugyhogy szamvetes kovetkezik azzal, hogy hogyan jutottunk idaig, meg hogy mit is basztam el. Igen. Nem veletlen a $title sem.

Kora delutan me’g vegigneztem a Promotion FAQ-t, amit tobbek elmondasa szerint mindenkeppen erdemes vegigolvasnom – me’g mindig erdekel, de mar tizedannyira csak. Meg mindig akarok karriert csinalni itt, de mar beleveve a sajat eletemet is. (Keso banat?)

Barmit nem tennek meg erte, nem adnam fel magam. De nagyon sokmindent, es ez a sajat ertekrendemet tekintve – ami azert tavol esik a ridegtartastol, de azt gondolom, hogy mindenki tegye, ami neki jo, es ha a masiknak ez nem jo, akkor tegye azt egyedul -, es azt tekintve, hogy mekkora ellenteteink voltak, nagy szo. Kell ez a csaj.

Hm, hehe, az egyik kez ad – lesz sajat lakas, lezarok egy nagy, sikeres prozse’t, mondhatni nevem lesz ennek koszonhetoen cegen belul -, a masik elvesz – elkurok, elkurunk egy kapcsolatot. (Az utobbi persze sok osszetevos, sok resztvevos ‘siker’ volt.)

First thoughts above, the rest to follow…

11/Jan:
Rombolni, olni tudnek, ezt igy ne…

Aztan hogy hogyan tovabb? fasztudja. Egy pragai vagy parizsi ut meg a koltozes elott valoszinuleg befigyel anyammal, aztan nyaron Wales es a Mach(ynnleth) Loop, oda is valakivel terveztem menni. Nem tudom. Kihuzta ez az event a labam alol a szonyeget, pedig keszultem ra. Jobban mint szamitottam. Nagyon.

Es valoban, van egy ilyen erzesem is, hogy amit anno O megkapott 4 eve – 1 honap utan mar mas csajjal maszkaltam, persze annak is megvolt a feelingje, mas miatt, azt peldaul sose felejtem el, amikor a csomori HEV toltes oldalaban ejjel 1kor akkor meg a 9300-rol oldottam meg egy prod outaget -, azt most en fogom megkapni 1-2 honap utan forditva, teljes joggal, es meg kiabalni se kiabalhatok erte. Pont forditva erzem ezt, ahogy anno, azon a szombaton, maszkalva a Margit-szigeten mar tudtam, hogy vege, es masnap mar a csokor viraggal vonatoztam ki, hogy meglepjem a vasarnapi ebednel, talan ugyanugy forditva tortent ez most meg, csak a csokor virag nincs meg.
Repeat: Kihuzta ez az event a labam alol a szonyeget, pedig keszultem ra. Jobban mint szamitottam. Nagyon.

Beismerhetnem azt, hogy mit basztam el. Elismerhetnem azt, hogy mit kellett volna maskepp csinalni. De ez olyan, amit csak kozosen volnek hajlando megcsinalni, atbeszelni, mit kellett volna maskepp csinalni, mit kellene maskepp csinalni, ha a masik oldalrol is megkapnam ezt. Valoszinuleg hajlando volnek valtozni, talan erte igen, ha erre a masik oldalrol is kapnek erdeklodest. (De ez megint olyan, amit egy het mulva lassunk meg. Crying over spilt milk.)

Nem fogsz visszajonni hozzam. Szeretnem, de nem fogsz. 🙂 Egyvalami bassza csak a csoromet, sose mondtad, hogy mit is szeretnel, hogyan mukodjon ez a kapcsolat. Sose mondtad, pedig ezen lehetett volna, lehetne valtoztatni. Sose mondtad… Vissza akarlak szerezni. Nem tudom me’g, hogyan, de vissza akarlak szerezni.

I miss her. Let’s see in one week, but at this very moment I miss her.

MS – reallife 1-0

January 10th, 2010

Hello world. Lakastortenetet meg felporgetem.

Ez az a post, aminek nem kellene kikerulnie

November 18th, 2009

Note: Ez a post oktober 10-tol kezdve irodott, es nem szeretnem kirakni. Ha megis kikerul, akkor valaki elment.

(okt. 10)
Fekszem az agyban, a remek kis Canary Wharf-i apartmanomban, egy regi raktarbol alakitottak ki, nezem a tiz fagerendaval epitett plafont, a vas tartooszlopot – a felirat szerint Birminghamben gyartottak, talan szazeves is lehet, talan szaz ev mulva is itt fog allni. Ket es fel ev utan, ket es fel evnyi hajtas utan megint megallok, es korulnezek gondolkodni. Hirt kaptam rola, hogy valakinek, akit latatlanban is nagyon kedveltem, a stilusa, a folyamatos porgese, a dumaja miatt, akinek mindenkihez volt egy kedves szava a jokedvu oltas mellett, a dokik szerint vegeter a tortenet nagyon rovid idon belul. Ennyi? Jon egy auto 4 evvel ezelott, aztan egy zsibbadas – vagy egy rosszul mukodo gazbojler, ahogy masnal – aztan csak az emlek marad? Aztan az is megfakul…

Egy kisse kiutott ez. Onzoseg, de ot eve varok arra, hogy valamikor, valahol osszefussak vele, 3 eve valoszinuleg csak meterekkel, percekkel kerultuk el egymast egy irodahazban. Aztan most, hogy beszeltunk is rola, hogy egy pohar bor erejeig osszefuthatunk a varosban, ahol lakik, beut, amire senki nem szamitott. Sokminden jut eszembe rola – a folytonos ironizalasa; egy telefonhivas a velem szemben ulonek Pozsonybol visszafele; a “fubazmeg”-erzes azutan, hogy meselte az L96-tal lovoldozest nem sokkal elotte; a hirtelen meglepetes, amikor a visitors lanbol jott fel; az “uton vagyok Szentpetervarra”-beszelgetes; a kozos ismerosunkrol dumalas – mind emlek, van, ami kedves emlek, ellenben furcsa, hogy nem tudok egy arcot tarsitani hozza, mert valojaban sosem lattam. Mint egy ordog, formas seggel es gloriaval a feje folott, a tipikus “badass chick”, aki viszont joindulatu, es mindenben segitokesz… Es buszken visel mindent…

Eszem agaban sincs elore eltemetni – jovok en meg Londonba parszor amugyis, ha nem jon ossze a pohar bor most, osszejon majd maskor -, es nagyon bizom (edit: biztam) benne, hogy nincs komolyabb baja. O az egyik a nehany kozul, aki nelkul kevesebbek lennenk…

(okt. 12)
Melo. Beszelgetes. Remeny. Sor, crisps, felejtes. Pizza. Zene, poets of the fall. Magners. Twitter, blogentry olvasas. Bazmeg, ne.

(okt. 13)
Tegnap ota rendezodtek a gondolataim (faszt, lasd lejjebb), es rajottem, hogy alapvetoen nem tudom, hogy fogom kezelni, ha sikerul osszefutnunk, mert azok alapjan, amit irt, valoban lehet, hogy ennyi volt. Arra szamitok, hogy mosolyogva fogjuk vegigbeszelgetni a (talan) felorat-orat, buszken, aztan elkoszonunk, es mindenki megy tovabb – amit ha igy lesz, nem fogok tudni hova tenni.

Rohej, osszetorok, mint egy szaros kolyok, pedig nem en vagyok a helyeben, se nem az “Orakulum” helyeben. Ugy erzem, a bizalmaba fogadott – nem tudom, miert -, es ezert a fel karomat odaadnam, ha segitene barmit is. Pedig valojaban nem is ismerem. Azt mondana a muvelt angol, hogy “I’d want a piece of her”, de ez most nem az a tortenet…

Sokan le fognak baszni, hogy miert nem szoltam nekik, pedig szinte day 2-tol fogva tudtam. Lasd ket bekezdessel feljebb. Az O elete, o tudja, hogy kinek mondja el, es kinek nem.

Ket csoport van, aki ismeri, az egyik a pokolba kivanja, a masik belezugott, akar kicsit, akar nagyon – de mindket csoport tudja, hogy erre nem szolgalt ra…

(A tobbit emlekezetbol irom le, nem volt kedvem azota blogolni – okt. 28)

(okt. 20)
Aznap vettem fel a kicsit nyomulosabb formamat, hagytam neki par sor uzenetet ircen – mert ha masra nem, ket puszira ossze akartam futni vele, akar ugy is, ha Doverig kell leutaznom. No reply – azt hittem, hogy inkabb massal torodik, amit teljes mertekben megertettem volna. Tudtam, hogy bejarta az Alpokat, jart Davosban is, “az ut a lenyeg”… Le a kalappal az Orakulum elott, hogy meg merte lepni azt, amit ilyen helyzetben – onvedelembol – sokan nem mernenek meglepni, azt, hogy akar ket napra, akar egy hetre, akar egy honapra osszehazasodjanak, nem tudvan, mennyi idot szabott nekik a sors egyutt.

(okt. 21)
Elnezest kert (eh) eloszor is, hogy nem reagalt a tegnapi uzenetre, mondta, hogy lassan visszaernek Londonba. Kozoltem vele, valamire reagalvan, hogy basszameg, mar nem fogunk tudni verekedni, erre nekiallt konzolos verekedos jatekokat keresni, tobb csatornan is, a vegen maradtunk egy Mortal Kombat vs. DC Universe-ben, meg akart alazni, mindenkepp. 🙂 Megbeszeltuk meg, hogy abszint helyett inkabb egy uveg bor, meg hogy esellyel indul ellenem, leven evek ota nem jatszottam MK-t. (Igazabol bemasolhatnam a teljes irclogot – nem fogom -, mas korulmenyek kozott legyintene az ember ra, de itt es most erezni lehetett benne az elni akarast, a “szarom le, hogy mi tortenik” erzest…) Fel1-ig dumaltunk, aztan jo ejszakat kivant, es szep almokat, en is neki.

“Itt van ket ember, egyenkent akkora aggyal, mint egy egesz bolygo, jussatok mar valamire :)”

(okt. 22)
Hajnal fel6 korul felkeltem, azt hiszem, a leszallo gepekre, nem is tudtam visszaaludni, reggel pedig sutott a nap, lottem is par fotot az apartmanbol kilepve. Bent szendvics, tea, hogy be is bootoljak valamennyire. Keszulven az estere, nekialltam del korul az irodaban viragfutart keresni, talaltam is egyet CW-n, a Brown’s-t, meg is rendeltem egy White Elegance csokort, ugy gondoltam, hogy ez illeni fog hozza. Volt egy gyanus blogentry meg reggelrol, amin elkezdtunk gondolkodni haverral, hogy mi lehetett, de en ugy tudtam, hogy uton vannak vissza Tou-bol. Aztan fel4 korul megcsorrent a telefon, eloszor azt hittem, hogy az estet megbeszelni hiv az Orakulum, ki hogy merre. Nem. Hajnalban elaludt.

A koroket meg megfutottam, megirtam 3 embernek, hogy mi tortent, es kimentem egyet setalni. Mintha leforraztak volna, kovalygo fejjel setaltam ki a Henry Addington’s ele a partra, neztem hosszu perceken at, ahogy a delutani, sapadt nap beteriti a Wharf-ot. Egy SMS-t megvalaszoltam (Ugye csak alszik. Ugye??), aztan visszamentem az irodaba. Aznap mar nem tudtam koncentralni semmire.

Este elmentem a csokorert – mindenki megnezett hazafele menet a ‘shopping mall’-ban, vajon mire keszul azzal a bazinagy csokorral az a rosszarcu -, aztan egy szuk vacsora, majd par sor a Cat-ben, kozben elmondtam a tobbieknek, mi is tortent. Volt, aki megkerdezte, mit szivtam, volt, aki ertetlenkedett, volt, akit csak gyomorba vagott. Hodoltam a cider-eknek egy darabig, kis pakolas, aztan eldoltem.

(okt. 23)
Wrap-up session, avagy a “ket het lezarasa” cimu meetingek. Megintcsak nem tudtam koncentralni – mivel az Orakulum meg Tou-ban volt, egyre csak azon jart a fejem, hogy futart keressek. A londoni cimre a cim hianyaban nem tudtam, Edinburgh-be elkuldeni pedig ertelmetlen lett volna a csokrot – pedig megint eleg erdekesen neztem ki az irodaba menet, csokorral es az osszes borondommel/taskammal 🙂 -, ugyhogy vegul nem ert el a cimzetthez, cimzettekhez a csokor. (Lasd meg Flickr link oldalt.)

Uton LGW fele, a varos mellett elhaladva – felora az ut a repterig – nem sok idom volt gondolkodni az elmult ket heten, inkabb Tankcsapda zorgott a fulembe. A repteren turistahoz melto “hoci ide nekem az oroszlant is”-stilusu bevasarlas, Airliner’s World, DSLR-magazine, whisky tonnaszam, csoki, stb., aztan beszallas a gepbe. 50p keses.

Kicsit megnyujtott BIG7V departure, ugyan nem London felett repultunk el elvileg, de a sok apro feny, meg KT Tunstall a fulembe eleg volt ahhoz, hogy elkoszonjek ettol a varostol. Es ez mar nem ugyanaz lesz legkozelebb.

(epilogus)
Sosem voltam jo ilyenek – szep szavak, lezaras, stb – irasaban. Diane keresenek megfeleloen ittunk az egeszsegere “utana” kozosen, meg ha a csunya bebaszas nem is jott ossze. Az Orakulumot is meghivtuk, en reszemrol orultem, hogy eljott, es szerintem a szuk tarsasagbol mindenki mas is, talan ossze tudtuk kaparni valamennyire.

Ha mast nem is, egyvalamit azert megtanultunk, es ezt azota erzem a tobbieken. Megtanultuk, hogy elni kell az eletet, nem aprosagokon szoszmotolni, hanem csinalni, amit szeretnenk. Lehet, hogy neked ez most ugy hangzik, minthogy ‘ah, nagy szavak, felmondatban’, nem, de minek bizonygatni…

(Azoknak, akik nem ismertek, vagy nem tudjak, kirol van szo, a RoyalBleu linkre vessek szemeiket, erdemes a legelejetol elolvasni. Nem egy hollywood-i sztori ez, hanem olyasvalaki tortenete, aki 34 ev alatt talan tobbet elt meg, mint mas 84 ev alatt.)

Aztan beszeltunk errol zasszonnyal is, akit szinten elegge hazavagott ez – tudvan, hogy eleg jol ismertek egymast, kocsognek erzem magam, hogy nem mondtam el neki korabban, de ez volt D kerese -, neki az volt a velemenye, amig nem latta meg az Orakulumot, hogy ahogy korabban talan joparszor, most is csak el akart tunni a vilag elol, eltunni egy rovid idore, ennek mestere volt.

En meg mindig ebben hiszek, nem a stelvio-i vasarnap delutanban, oktoberben, amikor az Alpokban tert nyugovora…

London 2009 part 2

November 18th, 2009

Elorebocsatom, ezt majdnem egy honap tavlatabol irom mar ossze, memories are fading…

Hetvegen par dolgot azert sikerult csinalni. A szombati melo utan kijutottam a Covent Garden-hez, a piac toveben kapasbol egy helyi mutatvanyost allt korul vagy keccaz ember – kepek lent -, egy egy tombbol kifaragott csaj volt az, egy kb. egy nagyobb taskabol eloszedheto cuccokon allt neki legtornaszni, neha a kozonseg bevonasaval, a vegen meg kesdobalni fejjel lefele logva… Le a kalappal, a vegen megkoszonte, majd kozolte h aki elvezte, es akar segiteni, lehet a kalaphoz faradni, joparan voltak is, akik megkoszontek. Az eloadas befejezese utan korbesetaltam, kiderult, hogy a Garden masik oldalan is epp akkor fejezte be egy masik mutatvanyos, ugy tunik, ez arrafele szokasos turistacsalogato…
Irany a teabolt (The Tea House), amit nagynehezen sikerult is megtalalni, az egesz egy atlagos szobanyi meretu helyen volt, viszont emeletes, es tokig volt rakva teaval, mindegyik melle egy uvegben oda volt rakva a minta, meg lehetett szagolni, az owner kedvesen segitett is, ami a tomegben neha nem volt egyszeru. Nem volt olcso, de megerte, sikerult venni par turistaajandekot is, haromfele tea, kulonbozo alaku – pl. telefonfulke, emeletes busz, postalada – femdobozban, egy dobozba osszevalogatva, na azok jopofak voltak.
Kovetkezo allomas egy feloras seta utan a Leicester Square volt, buzinagy ter, mozival, etteremmel, stb, es annyian maszkalnak ott, ami a reggeli hetes buszt is tulteszi. Mindez oktober kozepen, ismeros szerint – akirol kesobb is fogok irni -, erdemes kijonni decemberben, a karacsonyi bevasarlas kornyeken, akkor allitolag kozelharcot kell vivni, hogy barmerre elorejusson az ember, siman el tudom hinni.
Igen, ez a Soho, minden tizmeteren volt egy etterem vagy egy gyorskajalda, otvenmeterenkent egy szinhaz, marokkoi ettermet is sikerult talalni, az indiai, olasz, kinai alap volt – egyedul persze a francnak volt kedve beulni, ugyhogy csak kivulrol szemleltem az esemenyeket, meg a tokig levo kajaldakat.
Irany haza, Nandoo’s csirke, meg utana asszem – lehet hogy ez mar vasarnap volt – beultem meg a Cat-be egy Guinness-re, azt megsem lehet kihagyni Londonban. Meglepodtem amugy, kozepesen tele volt a hely, persze sokkal nyugisabb volt, a kivetitokon foci ment, illetve a kommentatorok ordibalasa, felpercenkent korkapcsolassal. (Ezen tavaly is kiakadtam, hogy a rakba lehet elvezni barmit ami foci, ha nem a jatekot latja az ember, hanem egy buzifeju ordibalasat?)

Vasarnap delben keltem, kis tokvakaras utan kimentem egy Pret-a-manger-ba, sikerult bevalasztani egy kvajo, hivatalosan sved husgombocos wrapet – telleg finom volt, erdemes kiprobalni! – kimentem a metroallomas kornyekere, oszt megreggeliztem/ebedeltem a parkban. Epp akkor szallt le a Qantas A380-asa, es mivel ugyis LHR fele keszultem, ez megadta az alaphangot. A wrap zabalasa kozben rohogtem, a helyi galambok a szokasosnal is pofatlanabbul jottek oda morzsakra varva, az oke, hogy hozza vannak szokva az emberekhez, SOK emberhez, de az, hogy az egyik majdnem lefejelje a cipomet, nem megszokott itthon sehol…
Kimentem a King’s Cross-ra, az Eurostar-terminalt ugye nem lehet kihagyni, aztan irany LHR. Elottevalo nap megneztem, hogy hogyan is alakulnak a heten a leszallopalyak, tudni kell, hogy LHR-en hetente valtogatjak, hogy delutan 3-ig a 9L a leszallopalya, delutan 3-tol a 9R, vagy forditva, ennek megfeleloen a felszallopalyat is. A szerencse nekem kedvezett, delutan 3 utan 9L volt erre a hetre kiirva, ami a metroallomastol delre van, sutott a nap, szoval jo kepek igerkeztek. Vagy 40 perc zotykolodes utan a Piccadilly-n, kiszalltam Hatton Cross-nal… Egy A340 epp akkor jott le, aminek a hangja szinte a metroallomast is beteritette, “vazeee, itthonvagyooook”. 😉 A Perimeter Road mentem lesetaltam delre “a re’t”-hez, ami persze tokig volt spotterekkel – meglepo modon szoba is elegyednek az emberrel, kerdezik h ki honnan jott, mondjak h milyen gep jon varhatoan (nem volt a kezemben timetable), van, aki csak a lajstromokat irta, van, aki fotozik, van, aki csaladostul jott ki – azt a buzi modellhelikoptert azert paran levertuk volna az egrol -, de alapvetoen baratsagos volt a hangulat. (Persze szerencsetlen skot gyereket alig ertettem, annyit azert igen, amikor magyarazta h na, na, most fog felszallni a Qantas A380-asa, koszi utolag is 😉 ) Kuwait A340-300, _sok_ Virgin A340-600, BA 767, egy kupac A319, A320, A321, rakas BMI gep, JAL 777, BAW 777, EVA MD-11, Korean 747, Malaysian 747, es meg sorolhatnam, amitol egy szofisztikaltabb repulogepbuzi is leolvad… Vagy ket oraig lovoldoztem ott, a 2 CF mar tele lett, az ido is kezdett csipos lenni, maradtam volna meg, de be kellett menni a zirodaba este 7-re…
(Aztan sikerult talalni egy eleg durva bugot este bent, ugyhogy este 11-ig bentvoltam, aztan masnap reggel 7-re be…)

Hetfo. Szoval a hetvegi change nem teljesen ugy sikerult, ahogy azt szerettuk volna, de az kellemes meglepetes volt, ahogy reggel 7-kor nemcsak az erintett gyalogbabuk, hanem a nagyfejuek kozul is szinte mindenki bentvolt, es izzott a levego a market open elotti egyoras confcallban. Mindenki (tehat megintcsak, nemcsak a gyalogbabuk) tesztelt, kerdezett, ha valami technikai dolog kellett, azt a gyalogok csinaltak azonnal, ha valakit baszogatni kellett, akar exchange, akar belso oldalon, azonnal hozzalattak a nagyfejuek es ot perc alatt meg volt oldva. Kicsit mas vilag azert a londoni iroda, nagyon kellemes tapasztalat volt, es ezekutan alairom par emberrol, hogy oke, raszolgaltak a nagyfejusegre – de ez azert nekem nem kene, ehhez qrvara workaholicnak kell lenni…
Este volt egy ceges ‘charity event’, avagy az e’ves quiz show, na ilyenen meg nem vettem reszt, belepo nem volt, nosza rajta. (Igen, eloszor az ingyenpia es ingyenkaja miatt mentem le, shame on me.) A dolog ugy nez ki, hogy a CS25-ben levo kantinba, ami azert nem kicsi, osszezsufolodik ~30-40 csapat, csapatonkent mondjuk 7-10 ember, vegyesen IT-sok, traderek, FID-esek, stb., zabalnak, isznak, networking-elnek es kozben kvizkerdeseket fejtenek meg, amiket par helyi nagyonnagyfeju ad elo. Mire az event feleig eler az ember, a harmadik sor azert mindenkinek lecsuszik, rohogcselnek, “gondolkodnak”, alapvetoen jo hangulatban telik az este, a vegefele pedig korbejar par dekorativ kislany, akik az este ‘charity’ reszet valositjak meg, es persze mindenki (en is!) beledob a kalapba egy tizest, huszast, stb… Ha ez a kellemesen toltott este nem lenne eleg, a vegen van tombola is, pl. egy komplett Wii valami fitness jatekkal, amit veletlenul a sorhasu fonokom vitt el, nagy vigyorogva. 🙂
(Par hettel kesobb jelentettek be, hogy valami 80k fontot sikerult osszekalapozni – persze ugy, hogy a ceg vagy “match 1 cent by 1”, vagy “match 1 by 2” jelleggel hozzarakott -, ami azert nem kis penz…)

Kedden a szokasos melo utan vegre sikerult osszehozni egy group beering-et, lementunk paran a Cat-be meginni ‘par’ sort, kozepes eredmennyel zarult a kocsmalatogatas, de ehelyett inkabb beszeljenek a kepek… Utana Nandoo’s, de most a London Bridge mellett, kellemes dumalas fonokkel ES a projektvezetovel, probaltam vedeni a pesti kollegakat, workloadot csokkenteni, mindent, amit egy kozepes berugas kozepette lehet a nagyfejuekkel – vagyis megvaltani a vilagot.
(Azt hozzateszem, hogy ugyan jartunk az LB-nel ugyanabban a Nandoo’s-ban tavaly is, es megprobaltunk nem sokkal utana megint odatalalni, de nem sikerult, es ma se tudom, hogy melyik metrokijaraton kell kijonni ahhoz, hogy megtalaljuk – van ugyanis ott egy eleg jo kocsma, a Market Porter, de fingom nincs, hogy merre…)

A het hatralevo resze napkozben munkaval, este szervezkedessel, a Cat gyakori latogatasaval, es jelentos mennyisegu Strongbow / Guinness elfogyasztasaval telt.

Penteken irany Gatwick, kifele menet sikerult beszopni a Jubilee-n egy feloras delayt, valami fura szagot ereztek elottunk az alagutban, es ilyenkor per def at kell vizsgalni mindent. Az utastajekoztatas jo volt, ketpercenkent bemondtak h epp most mi tortenik, de azert elkezdtem vakarozni, hogy kierek-e idoben. London Bridge-tol FCC a repterig, szokasos 120-as tempo. Eleg szar erzessel vettem bucsut a varostol…

w> jol szamoltam h inkabb hazafele lesz tele a taskam
w> sor, tea, egyeb apro szarok
w> gatwicken meg egy nagyobb kupac whisky
w> egyebkent tetszik london
w> el tudnam verni itt a repat egy daraig
w> darabig
x> Szeretem azt a varost
x> Biztos nem a legbiztonsagosabb vagy legtisztabb varosa
x> Nem a legszebb
x> De mindezzel egyutt a legjobb hely, ahol eddig megfordultam

Gatwicken a becsekkolas utan az ismeros helyeket ellenoriztem (World of Whiskies, kajalda fent az emeleten, ujsagosstand a foldszinten), szinten kellemes meglepeteskent (ez akkor nagyon jol jott) ugyanazt a ven uriembert talaltam a kedvenc viszkiboltomban, akit tavaly. Tipikusan az a 60 ev koruli, jol szitualt skot, U’riember, akivel barmilyen whiskyrol el lehet beszelgetni; kulturaltan probalja radtukmalni az arujat, de ha azt mondod neki, h koszi, ezt nem szeretem, akkor hatralep kettot; ha kerdezel tole, hogy ‘ez mi’, akkor elmondja, hogy mi is az, hogy keszul, az az uveg epp mikor jott be; megkerdezi, hogy milyen whiskyt szeret az ember, es annak megfeleloen segit valogatni; aztan persze ugyanugy vigyorog, amikor kozlom vele, hogy ‘vaze, tavaly ugyanez volt a gondom, nem tudtam valasztani a ~300 fajta whiskybol’… Azert bizom benne, hogy jovore is ottlesz, oda egy elmeny beterni a hozzam hasonlo whiskybuzinak…
Aztan a maradek penz elverese utan irany a Gate 53. Kitolas utan a kapitany kozolte, hogy a forgalom miatt varhatoan 40 perc kesessel fogunk felszallni, gondoltam h nembaj, addig is tudom hasznalni a klo’t, meg a gepbol loni par kepet, amik persze gagyik lettek, de azert az elmeny megvolt. Felszallas utan elvileg egy BIG7W departure-t repultunk le, ugyhogy talan London fenyeit lattam, ami megintcsak jolesett. A gepen a Malev-gepeken most mar szokasos szendvics + bor komboval eltem – tavaly azert jobban esett az a kozepesen gagyi marhaporkolt, a sok szar angol kaja utan mintha egy igazi pinceporkoltet ettem volna, mmmhhh. 😉 Megint sikerult ugy alakitani az ulesrendet, mint tavaly, hogy csak egy oregur ult be mellem a harom szekre, maradt egy ures hely kozottunk, ugyhogy fel lehetett oda pakolni a cuccokat, kenyelmes volt, kiraly. Sikerult behozni amugy a kesest, ugyhogy talan 10 perc kesessel szalltunk le, “hatar”, taxi, gohome.
(Erdekes amugy, mert most mar siman meg tudom kulonboztetni azt, hogy milyen geppel repulok. Kifele a 737-600 (HA-LOD, MA614) felszallasnal belepreselt az ulesbe, mind takeoffnal, mind utana, mig hazafele a 737-800-on (HA-LOR) csak annyit ereztem, hogy szep komotosan elindulunk, szep komotosan felszallunk.)

Mondhatjuk ugy, hogy megszerettem Londont. De okt. 22 ota ez mar nem az a varos…

Photostream: http://gallery.uid0.hu/general/london_200910

London 2009

October 17th, 2009

Ismet London, ismet munka, ismet 2 het, vartam mar egy ideje, hogy kikuldjenek, ujra repulhessek, utazzak. Mult vasarnap este erkeztem – hah, nem kellett hajnalban kelni a hetfo reggeli gephez -, ugyhogy kovetkezzek egy rovid digest az elmult 1 hetrol. For the reference, apartmant most West India Quay-en kaptam, ami Canary Wharf eszaki reszen van.

Kisse meglepo volt, hogy vasarnap este jobban zarva volt Canary Wharf, mint a Kozma utcai borton, egy lelket nem lehetett latni semerre szinte, csak az eldobalt ujsagokat vitte a szel. Persze, ahogy hozott befele Gatwickrol Croydon-on keresztul a kocsi, a legtobb indiai/paki/egyeb, nehany m2-es szupermarket nyitva volt, de akkor meg nem tudatosult bennem, hogy meg kene allni kajat venni, kulonben ehen fogok dogleni CW-n. Erkezes utan laza 25 perces seta jott, az osszes ismert gyorsetterem/teszko zarva volt, egyet leszamitva, a Nandoo’s-t a Jubilee Place-en, ami ennek megfeleloen tomve is volt. Vettem 8 fontert egy csirkeburgert meg chipset melle elvitelre – sort nem adtak, fene -, sokalltam, nem is tunt soknak, de az apartmanba visszaerve degeszre sikerult zabalni magam vele. Szunya reggelig.

A hetfo a szokasos diszvigyorral kezdodott, eloszor a kozvetlen kollegakkal, aztan a tarsosztalyokkal, “hi how are you yea trip was good see ya later”, aztan meeting meeting hatan, atbeszeltuk a nagyfejuekkel, hogy mit is es hogyan fogok csinalni a ket hetben, meg ev vegeig. Reszletekbe nem megyek, mert azert megrugnak, de erdekes lesz, kaptam 2×25 buzinagy vasat, hogy jatsszak veluk. 😉

A ceges kantinban iden meglepoen jobb a felhozatal, vagy csak en nyulok bele mar jobban a valasztekba. Azert iden is sikerult mar szinvaltos kajat venni – gyk. olyan csipos volt, hogy nekialltam szinvaltosat jatszani.

Estenkent nem volt kedvem kimozdulni semerre, csak a Cat and the Canary-ig jutottunk hetfon es szerdan kollegaval sorozes celjabol, szerdan meg a West*-ben (nem emlekszem pontosan a nevere) voltunk steakzabalas ES sorozes celjabol. Azert a helyi teszkoban vegszukseg esetere bevasaroltam ne’mi teszkos szarbol meg ciderbol itthonra, ugyhogy nem unatkoztam, amikor csutortok este vegigneztem a Sky csatornait – ez egy angliai DTV-provider, kb. 800 csatornaval, itt azert maskepp megy a DTV-zes, mint otthon -, Shrek a FIVE-on; Top Gear az iTV2-n (?); az 50 pornocsatornabol 47 fizetos, DE akar a settopbox-on keresztul is elo lehet fizetni, 5 font egy ejszaka, koszi, inkabb a cheggit.

Pentek este be akartam menni a City-be egy steaket enni, de csak a London Bridge-ig jutottam. Kis setalas, a Tower Bridge-rol par esti foto, aztan kezdett baromira fujni a szel, irany haza. CW-n persze minden kocsma tokig volt, egyedul nem volt kedvem beulni sehova, ugyhogy hazajottem teszkos szart kajalni.

Azt remeltem amugy, hogy az otthoni “egyeb” baromsagok nem fognak itt megtalalni, de, sikerult nekik, gyakorlatilag minden este volt meg ezmegaz csinalnivalo, a telefonszamla is az egekben lesz, amit persze senki nem fog kifizetni.

Ma irany a melohely, van egy par oras munkam, aztan bemegyek teat venni a Covent Garden melle, utana viszont passz. Heathrow-ra nem erdemes kimenni, szar ido van, “very British”, muzeumbol meg maximum Farnborough-ba mennek ki, de az meg megintcsak messze van. Nincs kedvem semmihez, na.

Mas amugy most itt, mint tavaly. Tavaly megvolt az a thrill, hogy uj varosba jovok, ami mozog, el, ezer dolgot lehet csinalni, megnezni. Iden ismeros mar a varos, otthonosan mozgok, de megvan az az erzes, hogy egyaltalan nem ismerem igazan. Tudom, hogy merre lehet, merre erdemes menni, de az apro dolgokat nem. Aztan persze lehet, hogy csak betette valami a kaput.

A post miatt sikerult aktiv szenet csinalni a pizzabol, ugyhogy irany a melohely, aztan be a varosba. Egy hetem van meg, azt hasznosan kene eltolteni.

Intel Atom (D945GCLF) test

April 29th, 2009

I’d wanted to replace some old and power-hungry boxes at home, and been looking to get an Atom to get on with, so finally I decided to buy one for testing and burn-in – 17k HUF with VAT, OEM packaging. Burn-in means a lot of tests regarding CPU power, disk controller, VGA, and overall feeling (does it run my Word faster?), let’s see how the Atom performs…

First of all, some geekporn:

dmesg
lspci
dmidecode output

Some CPU tests had to be run to decide if it fails miserably on out of office space tasks or not…

OpenSSL speed test
Try to compare this with your homegrown desktop.

HyperThreading can also be enabled, I’ve checked if it makes a substantial difference, and got surprised. Blender3D is a nice benchmark tool, and this guy created a useful wireframe which takes a lot of time to render, and the app is able to squeeze everything out of the CPU, with being able to set the number of threads.

test.blend rendering with HT disabled: 00:12:50 minutes
test.blend rendering with HT enabled: 00:08:06 minutes

Looks good. Some MySQL tests are also in the queue, because rumours have said that HT makes it worse for this database server…

As one target to be replaced is a Windows desktop, I’ve also installed this OS and checked if it can do some nice video play. Here is the comparison, no frame-per-sec, no no, just looking at the shown picture. Please note that all these tests were conducted with HT enabled, and where appropriate, CoreAVC codec 1.9.5.

– standard XviD *ahem* relese – no fuzz, plays smoothly
– DVD play – no fuzz, plays smoothly
– WMV 720p – plays smoothly, A/V in sync
– WMV 1080i – ugly framedrops, but A/V is in sync
– MKV 720p – no framedrops, but A/V is NOT in sync

I don’t recall if CoreAVC supports multithreading, but if it does, one may get on better with the D945GCLF2 which sports the dualcore version of the Atom.

On the overall feeling it was quite fast compared to my expectations. Booted Windows nicely, updates and other installs went quick, websites rendered quickly in IE6 and FF3, flash games were playable. Not bad from a 4W-consuming animal. (Take into account that the northbridge consumes 22W which is ridiculous, but the US15 northbridge or whatever Intel calls it is already out, consuming on par with the CPU.)

I’d hope it’d look nicer on the electricity bill compared to an old Northwood P4… 🙂

Ujpalota powerdown

February 24th, 2009

Szoval epp 20 perce nincs aram, fel Ujpalotan elszallt az aram, toksotet a lakotelep egyik fele, a masik oldalra meg szuletni kell… 🙂  Ilyenkor azert belegondol az ember, h mennyire fuggunk a zaramtol… 🙂

Gallery link

WP migration has fai^Wfinished

February 15th, 2009

Atalltam WordPress-re, meguntam az otvenket spambotot amik telefostak spammel a regi Textpattern enginet, normalis megoldast meg nem talaltam captcha/js/egyeb segitsegevel, ugyhogy ime. A postokat meg at kell nezzem, hogy a WP tagelesi szintaxisanak megfeleljen, in progress. Lett RSS is (donci, you can has RSS), van javascript-es spambot csekker, meglatjuk mennyire valik be.

So the migration to WordPress is finished, if you find any problem with the site – some anti-spambot plugins have been installed -, please drop me a mail at wigyori at uid0 dot hu.

Nokia E90 + Ubuntu + 3G with data cable

February 15th, 2009

After succeeding with Dapper to kick my GPRS connection alive with my 9300/E90 via BT 2yrs ago, I haven’t had much joy in configuring BT+E90+3G on Edgy, Feisty, Hardy, and so on. A friend has written a good howto on connecting up via data cable (if you want an english translation, just poke him), so this afternoon I decided to try it.

My E90 is running v210.34.75. The difference is that using the AT+CGDCONT command returns an ERROR. Another howto states that the user has to set the default access point on the phone, and dial out without the CGDCONT – this worked for me. So here is the final deal:

Set up the default AP on your E90

Tools / Settings / Connection / Packet data / Access point
Add internet.vodafone.net (3G) or gprs.vodafone.net (plain old GPRS) depending on what you want to use.

Do an lsusb do check the USB vendor/product ID:

#lsusb
Bus 005 Device 001: ID 0000:0000
Bus 004 Device 001: ID 0000:0000
Bus 003 Device 001: ID 0000:0000
Bus 002 Device 003: ID 0421:04cf Nokia Mobile Phones
Bus 002 Device 002: ID 08ff:2580 AuthenTec, Inc.
Bus 002 Device 001: ID 0000:0000
Bus 001 Device 004: ID 03f0:171d Hewlett-Packard Bus 001 Device 001: ID 0000:0000

Load the cdc_acm and the usbserial module with parameters:

# modprobe cdc_acm
# modprobe usbserial vendor=0×0421 product=0×04cf

(This will probably screw your other modules if you try to use other USB-serial converters, but decide what you want to use… 🙂 )

Connect up your E90 in PC Suite mode.

(I wanted to use the default pon/poff config, but I finally stuck with copy-pasting the wvdial conf).

Insert these into your wvdial.conf

[Dialer Defaults]
Init1 = ATZ
Init2 = ATQ0 V1 E1 S0=0 &C1 &D2 +FCLASS=0
Init3 = ATQ0 V1 E1 S0=0 &C1 &D2 +FCLASS=0
Modem = /dev/ttyACM0
Phone = *99#
Idle Seconds = 300
Password = vodafone
Modem Type = USB Modem
Stupid Mode = 1
Compuserve = 0
Baud = 460800
Auto DNS = 1
Dial Command = ATDT
Ask Password = 0
ISDN = 0
Username = vodafone

Start up wvdial:

# wvdial
–> WvDial: Internet dialer version 1.60
–> Cannot get information for serial port.
–> Initializing modem.
–> Sending: ATZ
ATZ
OK
–> Sending: ATQ0 V1 E1 S0=0 &C1 &D2 +FCLASS=0
ATQ0 V1 E1 S0=0 &C1 &D2 +FCLASS=0
OK
–> Sending: ATQ0 V1 E1 S0=0 &C1 &D2 +FCLASS=0
ATQ0 V1 E1 S0=0 &C1 &D2 +FCLASS=0
OK
–> Modem initialized.
–> Idle Seconds = 300, disabling automatic reconnect.
–> Sending: ATDT*99#
–> Waiting for carrier.
ATDT*99#
CONNECT
~[7f]}#@!}!} } }2}#}$@#}!}$}%}”}&} }*} } g}%~
–> Carrier detected. Starting PPP immediately.
–> Starting pppd at Sun Feb 15 17:23:06 2009
–> Pid of pppd: 29057
–> Using interface ppp0
–> pppd: [1b][7f]
–> pppd: [1b][7f]
–> pppd: [1b][7f]
–> pppd: [1b][7f]
–> local IP address x.x.x.x
–> pppd: [1b][7f]
–> remote IP address y.y.y.y
–> pppd: [1b][7f]
–> primary DNS address 80.244.97.30
–> pppd: [1b][7f]
–> secondary DNS address 80.244.98.166
–> pppd: [1b][7f]

Say hi to Mr. Pkerese for writing the original howto.

Logging into SQL with apache2 or nginx

February 7th, 2009

I’ve been playing around this weekend with my webservers because some PHP coders want to see the accesslog of a few virtualhosts in SQL. In different databases, to be on the fun side. Apache2 has two options:

  • mod_log_sql does not support logging into different database servers per virtualhost, and also sports a static table layout, which is not necessarily nice. Could be used in other configs, but *trash*.
  • mod_log_mysql seems to be nice on the first spot, but then it gets out that one has to rebuild the Apache binaries with the modified mod_log_config the project provides. Hell wants an if-you-want-an-uprade-rebuild-everything nightmare, even in chroots. *trash*
  • Nginx has a patchset which allows the server to log into syslog, then in turn into syslog-ng, but since it has no configuration options – hardcoded syslog facility, no per-vhost config -, it seems promising, but *trash*

Now I seem to end up in using a script which parses the accesslog with tail -f and inserts the entries into SQL. Fuck what?