Category: Uncategorized

After a long break, let’s see some techie stuff.

I’ve recently found rdiff-backup, which seems to be a nice tool to create backups. (No, I don’t have time to play with neither amanda nor bacula.) Instead of the usual “targz everything” approach, which can take up a pallet of disks if You need a couple of rotations, I wanted to optimize the weekly backup schedule, and see how an incremental backup could be put together. Ability to do partial bare-metal recovery was also in the plans. Let’s see how it goes.

If you are to do bare-metal recovery backups, root access to the boxes is a criteria to copy over the correct uid/gids and to have access to everything. Doing an automated backup this way can only be done with SSH keys without password – which is not a very elegant thing -, this was opted out because I didn’t want to explicitly trust the designated backup box. Let’s do it the other way, let the boxes upload the backups to the backup box.

Also, I didn’t want to trust any box to log on as root to the backup box (again, correct uid/gids!), so I put together a chroot that holds only a dropbear and an rdiff-backup – this was something that I thought fair enough to give out SSH keys without password. Every box then would get its own chroot, its own running dropbear on a different port that it can upload its backups to. Yes, you may say that there is the chance that the backups could get compromised this way, however, thinking of the incremental backups and the fair amount of logging… The chroot still has to be ripped out further, as for example bash and a couple other commands still are there. Anyway…

I’ll upload the chroot and the scripts that does the backup sometime this week, until then I’m open for your comments on this approach.

… merthogy a spamfree plugin has gone wild … 🙂

23:04 |@donci| wigy baz
23:04 |@donci| wigy nyomnek commentet a szaros blogodre… 🙂 erre:
23:04 |@donci| “Your location has been identified as part of a known spam network. Comments have been disabled to prevent spam.”
23:05 |@donci| a Morganbol tolom, kiskocsog

23:36 |wigyori| no, mi lett volna a komment? 🙂
23:38 |donci| csak hogy gratu ezerrel
23:38 |donci| meg h adj 1 millat asszonynak is, a lakasra nem fogsz raismerni, de o jol fogja erezni magat – egy darabig 🙂

Update: kozben szereltem a spamfilteren is, most mar oszthatjatok az e’szt… 🙂

Marcius elsejevel ugyanis meglesz a zelso lakasom – jokora segitseggel ugyan mindenhonnan, de csak sikerult osszerakni. 65m2, panel, ‘szoba kilatassal’, elso reszletkent kevesebb mint a fele, a tobbi 5 ev alatt torlesztve, ezek a pure szamok. Ket hete lesz a mesteruraknak a felujitasra, a marcius 12.-ei hetvege van betervezve koltozesre. Kicsit be vagyok tojva, egyedul azer’ megiscsak nagy lesz ez, de majd csak lesz valahogy, a betervezett hazimozi-rendszer majdcsak karpotol 😀 A berendezesre vonatkozo tervek, elkepzelesek nagyjabol fixalodtak, lakasavatok marcius vegen, majd ha mar belaktam valamennyire – falrahanyt borsot termelni akkor mar nem er. Amugy igen, ez biztosan egy “big leap forward” lesz, sokan aszongyak h valtozni is fogok, de senki nem tudja kiszamolni hogy milyen iranyba – en sem. A kovetkezo 3-4 het mindenesetre kicsit a levegoben log, edesanyam mindent megtesz, hogy kellemes legyen, kajak, pakolaszas kezdete, stb. – ez igy kicsit hulyen hangzik, nembaj, ertitek ti. Nem fogok tudni eleg halas lenne se neki, se apamnak.

Apro baromsag ugyan, de eredetileg nem atutalassal akartam az elso reszletet odaadni, valoszinuleg jo erzes lett volna atporgetni azt a *censored* millat, azzal a tudattal, hogy bzmg csak osszejott, akarmennyire bennevan cirka 8 evem, es sokminden mas is, ha durvan szamoljuk…

Melo teren kicsit visszavettem, de sztem ezt erzi is mindenki, nem veletlenul, most adunk kicsit a maganeletnek, amig lehet. Az biztos, hogy ennek ellenere mindenki tol elore mint a diszno – 23.-an lesz egy eloadasom arrol, amit az elmult 4 honapban csinaltam (nem, nem a repaveres), be is vagyok tojva rendesen, 80 ember elott meg a budos eletben nem adtam elo; nyomnak ilyen-olyan vezetoi(nek tuno) treningekre; meg kicsit kivettek a gepsor mellol, es inkabb az erdekesebb projekteket kapom meg. Utobbi persze szep es jo, csak hat core toolokat globalis szinten buzizni elegge para tud lenni, a gyomoridegnek ez nem eppen hasznal… 🙂

Maganeleti teren meg “valami van”, valami, ami nem definialhato konkretan sehogyan. 🙂 A sajat velemenyem megvan, a kisasszonyet is talan ismerem, baromi sokmindent megbeszelunk, talan tobbet az elmult uszkve masfel honapban, mint az elmult egy evben osszesen, es ez kezdetnek fair enough, sot! Mult hetvegen szusizas lett volna – lett belole mas -, elozo hetvegen Varban maszkalas, most csutortokon Opera lesz, amugy meg filmnezesek szervezese, megnezendo filmek osszeirasa a leendo lakasba – be kell roffenteni azt a hazimozit, vaze -, aztan valamikor talan egy velencei (ITA) tura, “great expectations”. 🙂 Most jo ez igy, rohanni a fasznak van kedve, akarmennyire kell a csaj, inkabb esszel, nagyon is esszel csinalunk mindent – lassuk meg, hogy mi lehet belole, O is, de en is. Ja, neha magamon is meglepodok. Egyre tobb kerdes merul fel persze bennem, mar kicsit (nagyon) mas szemszogbol, mint mondjuk harom hettel ezelott, de mindegyikre tudok olyan valaszt adni, vagy kapni, ami nem fenyegeti a projekt egeszet. “Majd meglatjuk”, de talan nem teljesen eselytelen a dolog.

Ahogy irtam, egyedul kisse szokatlan lesz, de. A terveket azert kisasszonnyal is atbeszeltuk parszor, volt par hasznos tanacs, volt par dolog is, amit nem lehetett volna megoldani, es volt par olyan dolog, amit reszben sajat kutfobol, reszben mas kutfobol, de azert terveztem be, hogy ne ecceru agglegeny-lakas legyen (WTF), hanem majd adott esetben a parom is – ha nem is feltetlenul lakik ott – otthon erezze magat. Ugy legyen.

Do:m.

Kiegeszites elore is: Ne azt nezd, hogy mit veszitettel, hanem hogy mit nyerhetsz.

Szoval telnek a napok a dontes ota, azota mondhatni nyugodtabb vagyok, mert tudom, hogy mit akarok, mit akarok elerni, es nagyjabol azt is, hogy hogyan. Osszeirtam egy tervet magamnak, hogy mit-hogy-merre-meddig, min fogok valtoztatni, min nem, es ehhez eddig sikerult is tartani magamat. Abban mar biztos vagyok, hogy ezert majdnem barmire kepes vagyok, atmegyek erte tuzon-vizen – jegen nem, mert azt nem szeretem -, de azert van par dolog, amitol tartok.

Sokat beszelgettunk mindenfelerol, egymasrol, kapcsolatrol, leendo kapcsolatrol, szunetrol, voltak meglepo keresztkerdeseim, meglepo meglepodesei – igazabol magamnak is meglepo minden, amit csinalok, az, hogy ennyire kell egy lokott csaj. ;P Azt meg tudtam mar magamnak fogalmazni, hogy miert is kell, most mar csak ellazulni kellene egy kicsit, es csinalni, nem jo ez a sok erzelem, es kopogas… Mindenesetre reg voltam ennyire eltokelt barmiben is.

Az “I’m broke”-feeling mar eltunt, nem sirankozok semmin, ujat akarok epiteni. Eddig megengedtem magamnak azt a luxust, hogy a csajaim kibaszkodasa utan ne gondolkodjak semmin, “en vagyok a faszagyerek”-jelleggel tojjak bele. Most nem ez van, utanaolvasok dolgoknak (kapcsolatpszichologia, korabban el nem tudtam volna ezt kepzelni), atgondolok dolgokat (lasd terv), felhivok embereket, tudod, mint amikor a daru nekiall tekeregni osszevissza a buzinagy mely godor felett, es szep lassan, 2-3 honap alatt elkeszul az uj epulettel.

Igen, ilyen vagyok, ehhez az kell, hogy pofanbasszanak.

Megvan a dontes. Kell. Nem lesz egyszeru, de kell.

Haverral ebedeles utan Zero7 – Home kerul a fulembe, elindulok visszasetalni az irodaba, Borarostol lefele, Dunapart. Sut a nap, hus szel, sehol senki, a hatterben a hidon vonat halad, a tulparton az egyetemek, mint nema diszlet allnak, mintha valamire varnanak. Mosolyogva setalok, talan eloszor napok ota, nyoma nincs a gorcsolesnek, egyenesen – valami uj fog kezdodni. Nem tudom meg, mi az, de valami uj.

http://www.youtube.com/watch?v=WqRYma422aQ

“Talpam alatt sar es ingovany”… 😛

Nyugalom Vincent, ezen a szakaszon is tul kell esni, menjel maszkalni egyet.

A kommunikacios thread megnyilt, es ketiranyu. Ez most (azt hiszem) eleg.

BTW, az elmult par napban tobb ismerossel tobbet dumaltam mint feleve osszesen, szinte mindenkitol konstruktiv kritika jott, otletek, gondolatok (igen, a felmelegitesrol is, a 4 ev extrapolalasarol is) – minel tobb inputot ossze akarok szedni. Lett spinoff is.

Van par kerdesem, amit eloszor meg kell tudni fogalmaznom valakivel, valakikkel kapcsolatban – Hetvegen osszefutok az Orakulummal.

Elorebocsatom, ezt majdnem egy honap tavlatabol irom mar ossze, memories are fading…

Hetvegen par dolgot azert sikerult csinalni. A szombati melo utan kijutottam a Covent Garden-hez, a piac toveben kapasbol egy helyi mutatvanyost allt korul vagy keccaz ember – kepek lent -, egy egy tombbol kifaragott csaj volt az, egy kb. egy nagyobb taskabol eloszedheto cuccokon allt neki legtornaszni, neha a kozonseg bevonasaval, a vegen meg kesdobalni fejjel lefele logva… Le a kalappal, a vegen megkoszonte, majd kozolte h aki elvezte, es akar segiteni, lehet a kalaphoz faradni, joparan voltak is, akik megkoszontek. Az eloadas befejezese utan korbesetaltam, kiderult, hogy a Garden masik oldalan is epp akkor fejezte be egy masik mutatvanyos, ugy tunik, ez arrafele szokasos turistacsalogato…
Irany a teabolt (The Tea House), amit nagynehezen sikerult is megtalalni, az egesz egy atlagos szobanyi meretu helyen volt, viszont emeletes, es tokig volt rakva teaval, mindegyik melle egy uvegben oda volt rakva a minta, meg lehetett szagolni, az owner kedvesen segitett is, ami a tomegben neha nem volt egyszeru. Nem volt olcso, de megerte, sikerult venni par turistaajandekot is, haromfele tea, kulonbozo alaku – pl. telefonfulke, emeletes busz, postalada – femdobozban, egy dobozba osszevalogatva, na azok jopofak voltak.
Kovetkezo allomas egy feloras seta utan a Leicester Square volt, buzinagy ter, mozival, etteremmel, stb, es annyian maszkalnak ott, ami a reggeli hetes buszt is tulteszi. Mindez oktober kozepen, ismeros szerint – akirol kesobb is fogok irni -, erdemes kijonni decemberben, a karacsonyi bevasarlas kornyeken, akkor allitolag kozelharcot kell vivni, hogy barmerre elorejusson az ember, siman el tudom hinni.
Igen, ez a Soho, minden tizmeteren volt egy etterem vagy egy gyorskajalda, otvenmeterenkent egy szinhaz, marokkoi ettermet is sikerult talalni, az indiai, olasz, kinai alap volt – egyedul persze a francnak volt kedve beulni, ugyhogy csak kivulrol szemleltem az esemenyeket, meg a tokig levo kajaldakat.
Irany haza, Nandoo’s csirke, meg utana asszem – lehet hogy ez mar vasarnap volt – beultem meg a Cat-be egy Guinness-re, azt megsem lehet kihagyni Londonban. Meglepodtem amugy, kozepesen tele volt a hely, persze sokkal nyugisabb volt, a kivetitokon foci ment, illetve a kommentatorok ordibalasa, felpercenkent korkapcsolassal. (Ezen tavaly is kiakadtam, hogy a rakba lehet elvezni barmit ami foci, ha nem a jatekot latja az ember, hanem egy buzifeju ordibalasat?)

Vasarnap delben keltem, kis tokvakaras utan kimentem egy Pret-a-manger-ba, sikerult bevalasztani egy kvajo, hivatalosan sved husgombocos wrapet – telleg finom volt, erdemes kiprobalni! – kimentem a metroallomas kornyekere, oszt megreggeliztem/ebedeltem a parkban. Epp akkor szallt le a Qantas A380-asa, es mivel ugyis LHR fele keszultem, ez megadta az alaphangot. A wrap zabalasa kozben rohogtem, a helyi galambok a szokasosnal is pofatlanabbul jottek oda morzsakra varva, az oke, hogy hozza vannak szokva az emberekhez, SOK emberhez, de az, hogy az egyik majdnem lefejelje a cipomet, nem megszokott itthon sehol…
Kimentem a King’s Cross-ra, az Eurostar-terminalt ugye nem lehet kihagyni, aztan irany LHR. Elottevalo nap megneztem, hogy hogyan is alakulnak a heten a leszallopalyak, tudni kell, hogy LHR-en hetente valtogatjak, hogy delutan 3-ig a 9L a leszallopalya, delutan 3-tol a 9R, vagy forditva, ennek megfeleloen a felszallopalyat is. A szerencse nekem kedvezett, delutan 3 utan 9L volt erre a hetre kiirva, ami a metroallomastol delre van, sutott a nap, szoval jo kepek igerkeztek. Vagy 40 perc zotykolodes utan a Piccadilly-n, kiszalltam Hatton Cross-nal… Egy A340 epp akkor jott le, aminek a hangja szinte a metroallomast is beteritette, “vazeee, itthonvagyooook”. 😉 A Perimeter Road mentem lesetaltam delre “a re’t”-hez, ami persze tokig volt spotterekkel – meglepo modon szoba is elegyednek az emberrel, kerdezik h ki honnan jott, mondjak h milyen gep jon varhatoan (nem volt a kezemben timetable), van, aki csak a lajstromokat irta, van, aki fotozik, van, aki csaladostul jott ki – azt a buzi modellhelikoptert azert paran levertuk volna az egrol -, de alapvetoen baratsagos volt a hangulat. (Persze szerencsetlen skot gyereket alig ertettem, annyit azert igen, amikor magyarazta h na, na, most fog felszallni a Qantas A380-asa, koszi utolag is 😉 ) Kuwait A340-300, _sok_ Virgin A340-600, BA 767, egy kupac A319, A320, A321, rakas BMI gep, JAL 777, BAW 777, EVA MD-11, Korean 747, Malaysian 747, es meg sorolhatnam, amitol egy szofisztikaltabb repulogepbuzi is leolvad… Vagy ket oraig lovoldoztem ott, a 2 CF mar tele lett, az ido is kezdett csipos lenni, maradtam volna meg, de be kellett menni a zirodaba este 7-re…
(Aztan sikerult talalni egy eleg durva bugot este bent, ugyhogy este 11-ig bentvoltam, aztan masnap reggel 7-re be…)

Hetfo. Szoval a hetvegi change nem teljesen ugy sikerult, ahogy azt szerettuk volna, de az kellemes meglepetes volt, ahogy reggel 7-kor nemcsak az erintett gyalogbabuk, hanem a nagyfejuek kozul is szinte mindenki bentvolt, es izzott a levego a market open elotti egyoras confcallban. Mindenki (tehat megintcsak, nemcsak a gyalogbabuk) tesztelt, kerdezett, ha valami technikai dolog kellett, azt a gyalogok csinaltak azonnal, ha valakit baszogatni kellett, akar exchange, akar belso oldalon, azonnal hozzalattak a nagyfejuek es ot perc alatt meg volt oldva. Kicsit mas vilag azert a londoni iroda, nagyon kellemes tapasztalat volt, es ezekutan alairom par emberrol, hogy oke, raszolgaltak a nagyfejusegre – de ez azert nekem nem kene, ehhez qrvara workaholicnak kell lenni…
Este volt egy ceges ‘charity event’, avagy az e’ves quiz show, na ilyenen meg nem vettem reszt, belepo nem volt, nosza rajta. (Igen, eloszor az ingyenpia es ingyenkaja miatt mentem le, shame on me.) A dolog ugy nez ki, hogy a CS25-ben levo kantinba, ami azert nem kicsi, osszezsufolodik ~30-40 csapat, csapatonkent mondjuk 7-10 ember, vegyesen IT-sok, traderek, FID-esek, stb., zabalnak, isznak, networking-elnek es kozben kvizkerdeseket fejtenek meg, amiket par helyi nagyonnagyfeju ad elo. Mire az event feleig eler az ember, a harmadik sor azert mindenkinek lecsuszik, rohogcselnek, “gondolkodnak”, alapvetoen jo hangulatban telik az este, a vegefele pedig korbejar par dekorativ kislany, akik az este ‘charity’ reszet valositjak meg, es persze mindenki (en is!) beledob a kalapba egy tizest, huszast, stb… Ha ez a kellemesen toltott este nem lenne eleg, a vegen van tombola is, pl. egy komplett Wii valami fitness jatekkal, amit veletlenul a sorhasu fonokom vitt el, nagy vigyorogva. 🙂
(Par hettel kesobb jelentettek be, hogy valami 80k fontot sikerult osszekalapozni – persze ugy, hogy a ceg vagy “match 1 cent by 1”, vagy “match 1 by 2” jelleggel hozzarakott -, ami azert nem kis penz…)

Kedden a szokasos melo utan vegre sikerult osszehozni egy group beering-et, lementunk paran a Cat-be meginni ‘par’ sort, kozepes eredmennyel zarult a kocsmalatogatas, de ehelyett inkabb beszeljenek a kepek… Utana Nandoo’s, de most a London Bridge mellett, kellemes dumalas fonokkel ES a projektvezetovel, probaltam vedeni a pesti kollegakat, workloadot csokkenteni, mindent, amit egy kozepes berugas kozepette lehet a nagyfejuekkel – vagyis megvaltani a vilagot.
(Azt hozzateszem, hogy ugyan jartunk az LB-nel ugyanabban a Nandoo’s-ban tavaly is, es megprobaltunk nem sokkal utana megint odatalalni, de nem sikerult, es ma se tudom, hogy melyik metrokijaraton kell kijonni ahhoz, hogy megtalaljuk – van ugyanis ott egy eleg jo kocsma, a Market Porter, de fingom nincs, hogy merre…)

A het hatralevo resze napkozben munkaval, este szervezkedessel, a Cat gyakori latogatasaval, es jelentos mennyisegu Strongbow / Guinness elfogyasztasaval telt.

Penteken irany Gatwick, kifele menet sikerult beszopni a Jubilee-n egy feloras delayt, valami fura szagot ereztek elottunk az alagutban, es ilyenkor per def at kell vizsgalni mindent. Az utastajekoztatas jo volt, ketpercenkent bemondtak h epp most mi tortenik, de azert elkezdtem vakarozni, hogy kierek-e idoben. London Bridge-tol FCC a repterig, szokasos 120-as tempo. Eleg szar erzessel vettem bucsut a varostol…

w> jol szamoltam h inkabb hazafele lesz tele a taskam
w> sor, tea, egyeb apro szarok
w> gatwicken meg egy nagyobb kupac whisky
w> egyebkent tetszik london
w> el tudnam verni itt a repat egy daraig
w> darabig
x> Szeretem azt a varost
x> Biztos nem a legbiztonsagosabb vagy legtisztabb varosa
x> Nem a legszebb
x> De mindezzel egyutt a legjobb hely, ahol eddig megfordultam

Gatwicken a becsekkolas utan az ismeros helyeket ellenoriztem (World of Whiskies, kajalda fent az emeleten, ujsagosstand a foldszinten), szinten kellemes meglepeteskent (ez akkor nagyon jol jott) ugyanazt a ven uriembert talaltam a kedvenc viszkiboltomban, akit tavaly. Tipikusan az a 60 ev koruli, jol szitualt skot, U’riember, akivel barmilyen whiskyrol el lehet beszelgetni; kulturaltan probalja radtukmalni az arujat, de ha azt mondod neki, h koszi, ezt nem szeretem, akkor hatralep kettot; ha kerdezel tole, hogy ‘ez mi’, akkor elmondja, hogy mi is az, hogy keszul, az az uveg epp mikor jott be; megkerdezi, hogy milyen whiskyt szeret az ember, es annak megfeleloen segit valogatni; aztan persze ugyanugy vigyorog, amikor kozlom vele, hogy ‘vaze, tavaly ugyanez volt a gondom, nem tudtam valasztani a ~300 fajta whiskybol’… Azert bizom benne, hogy jovore is ottlesz, oda egy elmeny beterni a hozzam hasonlo whiskybuzinak…
Aztan a maradek penz elverese utan irany a Gate 53. Kitolas utan a kapitany kozolte, hogy a forgalom miatt varhatoan 40 perc kesessel fogunk felszallni, gondoltam h nembaj, addig is tudom hasznalni a klo’t, meg a gepbol loni par kepet, amik persze gagyik lettek, de azert az elmeny megvolt. Felszallas utan elvileg egy BIG7W departure-t repultunk le, ugyhogy talan London fenyeit lattam, ami megintcsak jolesett. A gepen a Malev-gepeken most mar szokasos szendvics + bor komboval eltem – tavaly azert jobban esett az a kozepesen gagyi marhaporkolt, a sok szar angol kaja utan mintha egy igazi pinceporkoltet ettem volna, mmmhhh. 😉 Megint sikerult ugy alakitani az ulesrendet, mint tavaly, hogy csak egy oregur ult be mellem a harom szekre, maradt egy ures hely kozottunk, ugyhogy fel lehetett oda pakolni a cuccokat, kenyelmes volt, kiraly. Sikerult behozni amugy a kesest, ugyhogy talan 10 perc kesessel szalltunk le, “hatar”, taxi, gohome.
(Erdekes amugy, mert most mar siman meg tudom kulonboztetni azt, hogy milyen geppel repulok. Kifele a 737-600 (HA-LOD, MA614) felszallasnal belepreselt az ulesbe, mind takeoffnal, mind utana, mig hazafele a 737-800-on (HA-LOR) csak annyit ereztem, hogy szep komotosan elindulunk, szep komotosan felszallunk.)

Mondhatjuk ugy, hogy megszerettem Londont. De okt. 22 ota ez mar nem az a varos…

Photostream: http://gallery.uid0.hu/general/london_200910

Ismet London, ismet munka, ismet 2 het, vartam mar egy ideje, hogy kikuldjenek, ujra repulhessek, utazzak. Mult vasarnap este erkeztem – hah, nem kellett hajnalban kelni a hetfo reggeli gephez -, ugyhogy kovetkezzek egy rovid digest az elmult 1 hetrol. For the reference, apartmant most West India Quay-en kaptam, ami Canary Wharf eszaki reszen van.

Kisse meglepo volt, hogy vasarnap este jobban zarva volt Canary Wharf, mint a Kozma utcai borton, egy lelket nem lehetett latni semerre szinte, csak az eldobalt ujsagokat vitte a szel. Persze, ahogy hozott befele Gatwickrol Croydon-on keresztul a kocsi, a legtobb indiai/paki/egyeb, nehany m2-es szupermarket nyitva volt, de akkor meg nem tudatosult bennem, hogy meg kene allni kajat venni, kulonben ehen fogok dogleni CW-n. Erkezes utan laza 25 perces seta jott, az osszes ismert gyorsetterem/teszko zarva volt, egyet leszamitva, a Nandoo’s-t a Jubilee Place-en, ami ennek megfeleloen tomve is volt. Vettem 8 fontert egy csirkeburgert meg chipset melle elvitelre – sort nem adtak, fene -, sokalltam, nem is tunt soknak, de az apartmanba visszaerve degeszre sikerult zabalni magam vele. Szunya reggelig.

A hetfo a szokasos diszvigyorral kezdodott, eloszor a kozvetlen kollegakkal, aztan a tarsosztalyokkal, “hi how are you yea trip was good see ya later”, aztan meeting meeting hatan, atbeszeltuk a nagyfejuekkel, hogy mit is es hogyan fogok csinalni a ket hetben, meg ev vegeig. Reszletekbe nem megyek, mert azert megrugnak, de erdekes lesz, kaptam 2×25 buzinagy vasat, hogy jatsszak veluk. 😉

A ceges kantinban iden meglepoen jobb a felhozatal, vagy csak en nyulok bele mar jobban a valasztekba. Azert iden is sikerult mar szinvaltos kajat venni – gyk. olyan csipos volt, hogy nekialltam szinvaltosat jatszani.

Estenkent nem volt kedvem kimozdulni semerre, csak a Cat and the Canary-ig jutottunk hetfon es szerdan kollegaval sorozes celjabol, szerdan meg a West*-ben (nem emlekszem pontosan a nevere) voltunk steakzabalas ES sorozes celjabol. Azert a helyi teszkoban vegszukseg esetere bevasaroltam ne’mi teszkos szarbol meg ciderbol itthonra, ugyhogy nem unatkoztam, amikor csutortok este vegigneztem a Sky csatornait – ez egy angliai DTV-provider, kb. 800 csatornaval, itt azert maskepp megy a DTV-zes, mint otthon -, Shrek a FIVE-on; Top Gear az iTV2-n (?); az 50 pornocsatornabol 47 fizetos, DE akar a settopbox-on keresztul is elo lehet fizetni, 5 font egy ejszaka, koszi, inkabb a cheggit.

Pentek este be akartam menni a City-be egy steaket enni, de csak a London Bridge-ig jutottam. Kis setalas, a Tower Bridge-rol par esti foto, aztan kezdett baromira fujni a szel, irany haza. CW-n persze minden kocsma tokig volt, egyedul nem volt kedvem beulni sehova, ugyhogy hazajottem teszkos szart kajalni.

Azt remeltem amugy, hogy az otthoni “egyeb” baromsagok nem fognak itt megtalalni, de, sikerult nekik, gyakorlatilag minden este volt meg ezmegaz csinalnivalo, a telefonszamla is az egekben lesz, amit persze senki nem fog kifizetni.

Ma irany a melohely, van egy par oras munkam, aztan bemegyek teat venni a Covent Garden melle, utana viszont passz. Heathrow-ra nem erdemes kimenni, szar ido van, “very British”, muzeumbol meg maximum Farnborough-ba mennek ki, de az meg megintcsak messze van. Nincs kedvem semmihez, na.

Mas amugy most itt, mint tavaly. Tavaly megvolt az a thrill, hogy uj varosba jovok, ami mozog, el, ezer dolgot lehet csinalni, megnezni. Iden ismeros mar a varos, otthonosan mozgok, de megvan az az erzes, hogy egyaltalan nem ismerem igazan. Tudom, hogy merre lehet, merre erdemes menni, de az apro dolgokat nem. Aztan persze lehet, hogy csak betette valami a kaput.

A post miatt sikerult aktiv szenet csinalni a pizzabol, ugyhogy irany a melohely, aztan be a varosba. Egy hetem van meg, azt hasznosan kene eltolteni.

Szoval epp 20 perce nincs aram, fel Ujpalotan elszallt az aram, toksotet a lakotelep egyik fele, a masik oldalra meg szuletni kell… 🙂  Ilyenkor azert belegondol az ember, h mennyire fuggunk a zaramtol… 🙂

Gallery link

http://oink.pytalhost.com/

BTW in the meantime this is worth reading: http://www.demonbaby.com/blog/2007/10/when-pigs-fly-death-of-oink-birth-of.html

Seems like we’re going to have a nice xmas 😛

LOL NOOO, this seems to be a scam.

23:29 @wigyori> bazmeg
23:29 @wigyori> gericom notebookot nekem tobbet az eletben ne merjen mutatni senki
23:30 @wigyori> mert porgorugassal fogom elkuldeni a retkes picsaba
23:32 andrej_> gericommal mi a baj epp?
23:32 @wigyori> szerelem szet tisztitas celjabol
23:33 @wigyori> es erosen ketes h sikerulni fog-e osszerakni
23:33 @wigyori> mert meg ot perc szereles es aprofat csinalok belole