Category: me, myself

Vegigolvasva par nagyon regi postot, kezd kiderulni, hogy nem volt feltetlenul kotelezo, hogy ebbe az iranyba haladjunk, ahol most vagyunk, mert ennek a jelei mar regen mutatkoztak – es eselyes, hogy meg lehetett volna szuntetni a root causet vagy valtoztatni a folyamaton, mar nagyon regen. Doh. Most ez epp nem valtoztat semmin, amit gondolok, de akkor gondoljuk at ezt is. Basszameg.

Joreggelt, ma se alszunk sokat… ;P

No, a tegnapi elso sokk utan az tulzas, hogy tiszta fejjel tudok gondolkodni, foleg nem masnaposan fetrengve itthon Calvados-tol (szeressuk, hehe), de odaig sikerult eljutni, hogy a kotelezo korok (facebook, iwiw, elso kerdesekre valaszolgatas) meglegyenek, meg par ivaszatot beszervezzek a hetre. Ez utobbiakat persze sikerult szetbaszni elbol bent, gyakorlatilag minden este melo, ami miatt most ordenare mod duhos vagyok – utoljara talan tavaly juniusban volt igy egy vacsora elott.

A really-really-secret haditerv most az, hogy adok magamnak 1-2 hetet, amig kitisztul a fejem, es osszeszedem azt, hogy miert akarom folytatni, miert nem – tudod, az a buzinagy T betu, ami nalam sose mukodott, mert mindig a sajat fejem utan mentem -, aztan kitalalom, hogy valoban akarom-e, kell-e, es ennek megfeleloen lehet tovabb gondolkodni. Kalimpalni, hadonaszni most nincs ertelme.

Rokonnal es par ismerossel dumaltam ma, egyikojuk szerint ez igy tul public. OK, legyen, meggyozheto vagyok. Most azt erzem, hogy kell ez a csaj, mellelovesek meg most nem fernek bele.

10/Jan:
Szoval le kene zarni uszkve 4 evet. A relevans beszelgetes utan 1 (1.5?) oraval, Calvados-szal a kezben, hatterben Poets of the Fall, par telefonhivas utan, szamvetes kovetkezik. (Ami persze nem lesz teljes, igy varhatoan ez a post sem egy nap alatt fog irodni.)

Gyulolok vesziteni, olni tudnek miatta. Persze sose volt palya nekem, hogy habzo szajjal uvoltsek/irjak barmit, barmennyire ehhez volna kedvem, ezt is hagyni kene ulepedni, legalabb holnapig. A lenyeg, hogy 3.5 ev utan ugy nez ki, hogy befejezodott a kapcsolatunk. Ezen nincs mit szepiteni, nem volt varatlan, keszultem ra – O egy hettel elozott meg, nekem sem tetszett jopar dolog -, azontul lehet mentegetozni, magyarazkodni, kibuvot keresni, igergetni, hogy ezentul minden maskepp lesz – nem, still, people don’t change overnight. En se fogok, sose tettem, ugyanaz a workaholic fogok maradni, mint eddig, de kisebb-nagyobb dolgokban mindig ott volt, van is a lehetoseg. Es persze most derult csak ki par dolog, mert sosem beszeltunk meg semmit. Fuck.

Fintor persze van, egyik ujevi gondolat, terv tobbek kozt az volt, hogy iden talan el kene kezdeni turazni, maszkalni valamerre, hogy ne a negy fal kozott legyunk folyton; talan el kene menni valahova, akar iszogatni egyet a Szimplaban, neha kettesben – nem tarsasaggal, csak kettesben -; csak kiugrani vagy utazni ide-oda; a lakasprojekt ellenere is, ami ziher hogy anyagi romlasba fog donteni… Elkestem vele.

Kilenc nappal ujev utan ezek ugy nez ki, csak tervek maradnak – vagy nem, egyelore termeszetesen nem tudok azon filozni, hogy na, ki massal lehetne. Az osszes lofasz ellenere, meg az osszes hulyeseg ellenere folytatnam – alairom, hogy mas keretek kozt. Az osszes hulyesege meg baromsaga ellenere kell ez a csaj, nem keves elmeny van, amit vele akarok megosztani, nem veletlenul valasztottam ot anno, nem csak egy lukra repultem ra. De van egy sejtesem, hogy nem fogjuk folytatni, nem lesz az enyem mar. Ugyhogy szamvetes kovetkezik azzal, hogy hogyan jutottunk idaig, meg hogy mit is basztam el. Igen. Nem veletlen a $title sem.

Kora delutan me’g vegigneztem a Promotion FAQ-t, amit tobbek elmondasa szerint mindenkeppen erdemes vegigolvasnom – me’g mindig erdekel, de mar tizedannyira csak. Meg mindig akarok karriert csinalni itt, de mar beleveve a sajat eletemet is. (Keso banat?)

Barmit nem tennek meg erte, nem adnam fel magam. De nagyon sokmindent, es ez a sajat ertekrendemet tekintve – ami azert tavol esik a ridegtartastol, de azt gondolom, hogy mindenki tegye, ami neki jo, es ha a masiknak ez nem jo, akkor tegye azt egyedul -, es azt tekintve, hogy mekkora ellenteteink voltak, nagy szo. Kell ez a csaj.

Hm, hehe, az egyik kez ad – lesz sajat lakas, lezarok egy nagy, sikeres prozse’t, mondhatni nevem lesz ennek koszonhetoen cegen belul -, a masik elvesz – elkurok, elkurunk egy kapcsolatot. (Az utobbi persze sok osszetevos, sok resztvevos ‘siker’ volt.)

First thoughts above, the rest to follow…

11/Jan:
Rombolni, olni tudnek, ezt igy ne…

Aztan hogy hogyan tovabb? fasztudja. Egy pragai vagy parizsi ut meg a koltozes elott valoszinuleg befigyel anyammal, aztan nyaron Wales es a Mach(ynnleth) Loop, oda is valakivel terveztem menni. Nem tudom. Kihuzta ez az event a labam alol a szonyeget, pedig keszultem ra. Jobban mint szamitottam. Nagyon.

Es valoban, van egy ilyen erzesem is, hogy amit anno O megkapott 4 eve – 1 honap utan mar mas csajjal maszkaltam, persze annak is megvolt a feelingje, mas miatt, azt peldaul sose felejtem el, amikor a csomori HEV toltes oldalaban ejjel 1kor akkor meg a 9300-rol oldottam meg egy prod outaget -, azt most en fogom megkapni 1-2 honap utan forditva, teljes joggal, es meg kiabalni se kiabalhatok erte. Pont forditva erzem ezt, ahogy anno, azon a szombaton, maszkalva a Margit-szigeten mar tudtam, hogy vege, es masnap mar a csokor viraggal vonatoztam ki, hogy meglepjem a vasarnapi ebednel, talan ugyanugy forditva tortent ez most meg, csak a csokor virag nincs meg.
Repeat: Kihuzta ez az event a labam alol a szonyeget, pedig keszultem ra. Jobban mint szamitottam. Nagyon.

Beismerhetnem azt, hogy mit basztam el. Elismerhetnem azt, hogy mit kellett volna maskepp csinalni. De ez olyan, amit csak kozosen volnek hajlando megcsinalni, atbeszelni, mit kellett volna maskepp csinalni, mit kellene maskepp csinalni, ha a masik oldalrol is megkapnam ezt. Valoszinuleg hajlando volnek valtozni, talan erte igen, ha erre a masik oldalrol is kapnek erdeklodest. (De ez megint olyan, amit egy het mulva lassunk meg. Crying over spilt milk.)

Nem fogsz visszajonni hozzam. Szeretnem, de nem fogsz. 🙂 Egyvalami bassza csak a csoromet, sose mondtad, hogy mit is szeretnel, hogyan mukodjon ez a kapcsolat. Sose mondtad, pedig ezen lehetett volna, lehetne valtoztatni. Sose mondtad… Vissza akarlak szerezni. Nem tudom me’g, hogyan, de vissza akarlak szerezni.

I miss her. Let’s see in one week, but at this very moment I miss her.

Hello world. Lakastortenetet meg felporgetem.

Note: Ez a post oktober 10-tol kezdve irodott, es nem szeretnem kirakni. Ha megis kikerul, akkor valaki elment.

(okt. 10)
Fekszem az agyban, a remek kis Canary Wharf-i apartmanomban, egy regi raktarbol alakitottak ki, nezem a tiz fagerendaval epitett plafont, a vas tartooszlopot – a felirat szerint Birminghamben gyartottak, talan szazeves is lehet, talan szaz ev mulva is itt fog allni. Ket es fel ev utan, ket es fel evnyi hajtas utan megint megallok, es korulnezek gondolkodni. Hirt kaptam rola, hogy valakinek, akit latatlanban is nagyon kedveltem, a stilusa, a folyamatos porgese, a dumaja miatt, akinek mindenkihez volt egy kedves szava a jokedvu oltas mellett, a dokik szerint vegeter a tortenet nagyon rovid idon belul. Ennyi? Jon egy auto 4 evvel ezelott, aztan egy zsibbadas – vagy egy rosszul mukodo gazbojler, ahogy masnal – aztan csak az emlek marad? Aztan az is megfakul…

Egy kisse kiutott ez. Onzoseg, de ot eve varok arra, hogy valamikor, valahol osszefussak vele, 3 eve valoszinuleg csak meterekkel, percekkel kerultuk el egymast egy irodahazban. Aztan most, hogy beszeltunk is rola, hogy egy pohar bor erejeig osszefuthatunk a varosban, ahol lakik, beut, amire senki nem szamitott. Sokminden jut eszembe rola – a folytonos ironizalasa; egy telefonhivas a velem szemben ulonek Pozsonybol visszafele; a “fubazmeg”-erzes azutan, hogy meselte az L96-tal lovoldozest nem sokkal elotte; a hirtelen meglepetes, amikor a visitors lanbol jott fel; az “uton vagyok Szentpetervarra”-beszelgetes; a kozos ismerosunkrol dumalas – mind emlek, van, ami kedves emlek, ellenben furcsa, hogy nem tudok egy arcot tarsitani hozza, mert valojaban sosem lattam. Mint egy ordog, formas seggel es gloriaval a feje folott, a tipikus “badass chick”, aki viszont joindulatu, es mindenben segitokesz… Es buszken visel mindent…

Eszem agaban sincs elore eltemetni – jovok en meg Londonba parszor amugyis, ha nem jon ossze a pohar bor most, osszejon majd maskor -, es nagyon bizom (edit: biztam) benne, hogy nincs komolyabb baja. O az egyik a nehany kozul, aki nelkul kevesebbek lennenk…

(okt. 12)
Melo. Beszelgetes. Remeny. Sor, crisps, felejtes. Pizza. Zene, poets of the fall. Magners. Twitter, blogentry olvasas. Bazmeg, ne.

(okt. 13)
Tegnap ota rendezodtek a gondolataim (faszt, lasd lejjebb), es rajottem, hogy alapvetoen nem tudom, hogy fogom kezelni, ha sikerul osszefutnunk, mert azok alapjan, amit irt, valoban lehet, hogy ennyi volt. Arra szamitok, hogy mosolyogva fogjuk vegigbeszelgetni a (talan) felorat-orat, buszken, aztan elkoszonunk, es mindenki megy tovabb – amit ha igy lesz, nem fogok tudni hova tenni.

Rohej, osszetorok, mint egy szaros kolyok, pedig nem en vagyok a helyeben, se nem az “Orakulum” helyeben. Ugy erzem, a bizalmaba fogadott – nem tudom, miert -, es ezert a fel karomat odaadnam, ha segitene barmit is. Pedig valojaban nem is ismerem. Azt mondana a muvelt angol, hogy “I’d want a piece of her”, de ez most nem az a tortenet…

Sokan le fognak baszni, hogy miert nem szoltam nekik, pedig szinte day 2-tol fogva tudtam. Lasd ket bekezdessel feljebb. Az O elete, o tudja, hogy kinek mondja el, es kinek nem.

Ket csoport van, aki ismeri, az egyik a pokolba kivanja, a masik belezugott, akar kicsit, akar nagyon – de mindket csoport tudja, hogy erre nem szolgalt ra…

(A tobbit emlekezetbol irom le, nem volt kedvem azota blogolni – okt. 28)

(okt. 20)
Aznap vettem fel a kicsit nyomulosabb formamat, hagytam neki par sor uzenetet ircen – mert ha masra nem, ket puszira ossze akartam futni vele, akar ugy is, ha Doverig kell leutaznom. No reply – azt hittem, hogy inkabb massal torodik, amit teljes mertekben megertettem volna. Tudtam, hogy bejarta az Alpokat, jart Davosban is, “az ut a lenyeg”… Le a kalappal az Orakulum elott, hogy meg merte lepni azt, amit ilyen helyzetben – onvedelembol – sokan nem mernenek meglepni, azt, hogy akar ket napra, akar egy hetre, akar egy honapra osszehazasodjanak, nem tudvan, mennyi idot szabott nekik a sors egyutt.

(okt. 21)
Elnezest kert (eh) eloszor is, hogy nem reagalt a tegnapi uzenetre, mondta, hogy lassan visszaernek Londonba. Kozoltem vele, valamire reagalvan, hogy basszameg, mar nem fogunk tudni verekedni, erre nekiallt konzolos verekedos jatekokat keresni, tobb csatornan is, a vegen maradtunk egy Mortal Kombat vs. DC Universe-ben, meg akart alazni, mindenkepp. 🙂 Megbeszeltuk meg, hogy abszint helyett inkabb egy uveg bor, meg hogy esellyel indul ellenem, leven evek ota nem jatszottam MK-t. (Igazabol bemasolhatnam a teljes irclogot – nem fogom -, mas korulmenyek kozott legyintene az ember ra, de itt es most erezni lehetett benne az elni akarast, a “szarom le, hogy mi tortenik” erzest…) Fel1-ig dumaltunk, aztan jo ejszakat kivant, es szep almokat, en is neki.

“Itt van ket ember, egyenkent akkora aggyal, mint egy egesz bolygo, jussatok mar valamire :)”

(okt. 22)
Hajnal fel6 korul felkeltem, azt hiszem, a leszallo gepekre, nem is tudtam visszaaludni, reggel pedig sutott a nap, lottem is par fotot az apartmanbol kilepve. Bent szendvics, tea, hogy be is bootoljak valamennyire. Keszulven az estere, nekialltam del korul az irodaban viragfutart keresni, talaltam is egyet CW-n, a Brown’s-t, meg is rendeltem egy White Elegance csokort, ugy gondoltam, hogy ez illeni fog hozza. Volt egy gyanus blogentry meg reggelrol, amin elkezdtunk gondolkodni haverral, hogy mi lehetett, de en ugy tudtam, hogy uton vannak vissza Tou-bol. Aztan fel4 korul megcsorrent a telefon, eloszor azt hittem, hogy az estet megbeszelni hiv az Orakulum, ki hogy merre. Nem. Hajnalban elaludt.

A koroket meg megfutottam, megirtam 3 embernek, hogy mi tortent, es kimentem egyet setalni. Mintha leforraztak volna, kovalygo fejjel setaltam ki a Henry Addington’s ele a partra, neztem hosszu perceken at, ahogy a delutani, sapadt nap beteriti a Wharf-ot. Egy SMS-t megvalaszoltam (Ugye csak alszik. Ugye??), aztan visszamentem az irodaba. Aznap mar nem tudtam koncentralni semmire.

Este elmentem a csokorert – mindenki megnezett hazafele menet a ‘shopping mall’-ban, vajon mire keszul azzal a bazinagy csokorral az a rosszarcu -, aztan egy szuk vacsora, majd par sor a Cat-ben, kozben elmondtam a tobbieknek, mi is tortent. Volt, aki megkerdezte, mit szivtam, volt, aki ertetlenkedett, volt, akit csak gyomorba vagott. Hodoltam a cider-eknek egy darabig, kis pakolas, aztan eldoltem.

(okt. 23)
Wrap-up session, avagy a “ket het lezarasa” cimu meetingek. Megintcsak nem tudtam koncentralni – mivel az Orakulum meg Tou-ban volt, egyre csak azon jart a fejem, hogy futart keressek. A londoni cimre a cim hianyaban nem tudtam, Edinburgh-be elkuldeni pedig ertelmetlen lett volna a csokrot – pedig megint eleg erdekesen neztem ki az irodaba menet, csokorral es az osszes borondommel/taskammal 🙂 -, ugyhogy vegul nem ert el a cimzetthez, cimzettekhez a csokor. (Lasd meg Flickr link oldalt.)

Uton LGW fele, a varos mellett elhaladva – felora az ut a repterig – nem sok idom volt gondolkodni az elmult ket heten, inkabb Tankcsapda zorgott a fulembe. A repteren turistahoz melto “hoci ide nekem az oroszlant is”-stilusu bevasarlas, Airliner’s World, DSLR-magazine, whisky tonnaszam, csoki, stb., aztan beszallas a gepbe. 50p keses.

Kicsit megnyujtott BIG7V departure, ugyan nem London felett repultunk el elvileg, de a sok apro feny, meg KT Tunstall a fulembe eleg volt ahhoz, hogy elkoszonjek ettol a varostol. Es ez mar nem ugyanaz lesz legkozelebb.

(epilogus)
Sosem voltam jo ilyenek – szep szavak, lezaras, stb – irasaban. Diane keresenek megfeleloen ittunk az egeszsegere “utana” kozosen, meg ha a csunya bebaszas nem is jott ossze. Az Orakulumot is meghivtuk, en reszemrol orultem, hogy eljott, es szerintem a szuk tarsasagbol mindenki mas is, talan ossze tudtuk kaparni valamennyire.

Ha mast nem is, egyvalamit azert megtanultunk, es ezt azota erzem a tobbieken. Megtanultuk, hogy elni kell az eletet, nem aprosagokon szoszmotolni, hanem csinalni, amit szeretnenk. Lehet, hogy neked ez most ugy hangzik, minthogy ‘ah, nagy szavak, felmondatban’, nem, de minek bizonygatni…

(Azoknak, akik nem ismertek, vagy nem tudjak, kirol van szo, a RoyalBleu linkre vessek szemeiket, erdemes a legelejetol elolvasni. Nem egy hollywood-i sztori ez, hanem olyasvalaki tortenete, aki 34 ev alatt talan tobbet elt meg, mint mas 84 ev alatt.)

Aztan beszeltunk errol zasszonnyal is, akit szinten elegge hazavagott ez – tudvan, hogy eleg jol ismertek egymast, kocsognek erzem magam, hogy nem mondtam el neki korabban, de ez volt D kerese -, neki az volt a velemenye, amig nem latta meg az Orakulumot, hogy ahogy korabban talan joparszor, most is csak el akart tunni a vilag elol, eltunni egy rovid idore, ennek mestere volt.

En meg mindig ebben hiszek, nem a stelvio-i vasarnap delutanban, oktoberben, amikor az Alpokban tert nyugovora…