Days passing by…

Kiegeszites elore is: Ne azt nezd, hogy mit veszitettel, hanem hogy mit nyerhetsz.

Szoval telnek a napok a dontes ota, azota mondhatni nyugodtabb vagyok, mert tudom, hogy mit akarok, mit akarok elerni, es nagyjabol azt is, hogy hogyan. Osszeirtam egy tervet magamnak, hogy mit-hogy-merre-meddig, min fogok valtoztatni, min nem, es ehhez eddig sikerult is tartani magamat. Abban mar biztos vagyok, hogy ezert majdnem barmire kepes vagyok, atmegyek erte tuzon-vizen – jegen nem, mert azt nem szeretem -, de azert van par dolog, amitol tartok.

Sokat beszelgettunk mindenfelerol, egymasrol, kapcsolatrol, leendo kapcsolatrol, szunetrol, voltak meglepo keresztkerdeseim, meglepo meglepodesei – igazabol magamnak is meglepo minden, amit csinalok, az, hogy ennyire kell egy lokott csaj. ;P Azt meg tudtam mar magamnak fogalmazni, hogy miert is kell, most mar csak ellazulni kellene egy kicsit, es csinalni, nem jo ez a sok erzelem, es kopogas… Mindenesetre reg voltam ennyire eltokelt barmiben is.

Az “I’m broke”-feeling mar eltunt, nem sirankozok semmin, ujat akarok epiteni. Eddig megengedtem magamnak azt a luxust, hogy a csajaim kibaszkodasa utan ne gondolkodjak semmin, “en vagyok a faszagyerek”-jelleggel tojjak bele. Most nem ez van, utanaolvasok dolgoknak (kapcsolatpszichologia, korabban el nem tudtam volna ezt kepzelni), atgondolok dolgokat (lasd terv), felhivok embereket, tudod, mint amikor a daru nekiall tekeregni osszevissza a buzinagy mely godor felett, es szep lassan, 2-3 honap alatt elkeszul az uj epulettel.

Igen, ilyen vagyok, ehhez az kell, hogy pofanbasszanak.

Leave a Reply