No, this is not the beginning of the end, this is the end of the beginning (?)

No, a tegnapi elso sokk utan az tulzas, hogy tiszta fejjel tudok gondolkodni, foleg nem masnaposan fetrengve itthon Calvados-tol (szeressuk, hehe), de odaig sikerult eljutni, hogy a kotelezo korok (facebook, iwiw, elso kerdesekre valaszolgatas) meglegyenek, meg par ivaszatot beszervezzek a hetre. Ez utobbiakat persze sikerult szetbaszni elbol bent, gyakorlatilag minden este melo, ami miatt most ordenare mod duhos vagyok – utoljara talan tavaly juniusban volt igy egy vacsora elott.

A really-really-secret haditerv most az, hogy adok magamnak 1-2 hetet, amig kitisztul a fejem, es osszeszedem azt, hogy miert akarom folytatni, miert nem – tudod, az a buzinagy T betu, ami nalam sose mukodott, mert mindig a sajat fejem utan mentem -, aztan kitalalom, hogy valoban akarom-e, kell-e, es ennek megfeleloen lehet tovabb gondolkodni. Kalimpalni, hadonaszni most nincs ertelme.

Rokonnal es par ismerossel dumaltam ma, egyikojuk szerint ez igy tul public. OK, legyen, meggyozheto vagyok. Most azt erzem, hogy kell ez a csaj, mellelovesek meg most nem fernek bele.

Leave a Reply