Neha megkapom par embertol, h baszottul idealista es naiv vagyok, van, hogy valamivel, van, hogy valakivel kapcsolatban. Ez reszben igaz, reszben nem. Nem igaz, mert akik valamennyire ismernek, azok tudjak, vagy sejtik, h ez csak a latszat, foleg az ‘eloeletemet’ tudva; viszont igaz, mert qrvajo lenne egy ilyen vilagban elni, hatarok nelkul, szabadon, csak a sajat dolgainkkal torodni – par elmeroggyanton kivul kotve hiszem, h nem szerepel ez valahol az almaban mindenkinek.
Lehet, h oregszem? Estenkent, a mokuskerek utan leulve egy sor melle gondolkodva hasonlo dolgok jutnak eszembe, mint amik 15-16 eves kispocs koromban…
Baszottul hianyzik az a valaki, akivel tobb mint 4 honapja vagyunk egyutt, baszottul vagyom arra, h… mire is? Egyuttlet, maszkalas, etcetcetc… akarmennyire is 3 napja lattam utoljara. Gozom nincs, h mikor latom legkozelebb, csinalja a sajat dolgait, persze, ma o, holnap lehet h en, de akkor is.
10, de akar 7 eve nagy boldogan vigyorogtam bele a nagyvilagba, terveket, almokat szovogetve, aztan nesze, 5-6 eve arcba kaptam a nagybetus eletet, ami azota egyre huz lejjebb…
… vagy feljebb, attol fugg, honnan nezzuk. Egyszer meg ugyis atformalom ezt a rohadt vilagot.
“geronimo”