Oke, oke, tudom hogy ezer eve nem volt uj entry. azt is tudjatok, hogy evekig direkt nem politizaltam, meg a 2002-es evi tapasztalatok miatt, es ettol probaltam tartozkodni, amennyire lehet.
Ellenben gozom nincs, hogy itt fogok-e tudni, itt fogok-e akarni maradni, ebben az orszagban. az az irany, amerre most megyunk, jora nem vezet; az, ahogyan a gazdasagot probaljak szervezni, a sorok kozt olvasva kaoszt mesel; az, amilyen kilatasok vannak, akar az egyen, akar az orszag szintjen, jot nem mutat. A kommunikacios elbaszasok, a szar folyamatos kenegetese, a partkapcsolatok, es nem tudas alapjan torteno kinevezesek (naiv vagyok) rohejes szintet kezdenek olteni, ami mar sem hazon belul, sem hazon kivul (v.o. kulfoldi befektetok) nem mutat jol, es nem mutatja semmi, hogy tanulnanak az istenadta nep folyamatos kiabalasabol.
Ertem en, hogy a jelenlegi helyzetben mast nem lehet csinalni, mint adot emelni, megprobalni novelni a beveteleket (a kituzott celrol, az allamadossagrol most ne beszeljunk, lattatok ti is a grafikonokokat az allamadossag alakulasarol), ezt viszont megfeleloen kommunikalva talan hatekonyabban is el lehetne erni. Akkor is lenne kiabalas, akkor is anyazna mindenki, de el lehetne fogadni, legalabb a tenyleges adofizetok szintjen.
Ennek ellenere minden szinten szopatas megy, szarkenegetes, mismasolas, ‘nem szopatunk meg’, ‘de bocs megis’, ‘tobbet fogsz jovore kapni’, ‘ja bocs megsem’, ‘az egykulcsos az igazabol ketkulcsos’, ‘Óceánia mindig is Keletázsia ellen viselt háborút’… Engem annyira nem erdekel, mert van tartalekom, az a parezer (vagy partizezer) forint nem erint (dehogynem), mert legfeljebb par sorrel vagy whiskyvel kevesebbet iszom jovore, mert nincs devizahitelem, es mert most van egy jol kereso allasom – legalabbis amig nem vonul ki a jogbiztonsag megszunese miatt a ceg – ellenben az, aki a gepsor mellett dolgozik, es azon a parezer forinton mulik a havi koltsegvetese, hogy tud-e kajat venni vagy nem… Nem szeretnek az utcan lenni, amikor elkezdenek koveket hajigalni…
Azt egyebkent a mai napig tartom, hogy hamarosan szuksegunk lesz egy david frostra. (A wikipedia-t nem ismeroknek, o volt az, aki Nixonbol egy kvazi bocsanatkerest sajtolt ki, harom evvel a Watergate-botrany utan.)
Par ismerossel beszelgetve az jon le, azoknal is, akik eddig a ‘nem megyek el, mert minden idekot’-kategoriat kepviseltek, ugy allnak, hogy ‘minel elobb innen el’, azt hozzateve, hogy nem ketfillert keresnek, nem ket filler adot fizetnek be, nem egy, nem ket falu el a mindenfele adojukbol. Olyan is, akinek gyereke is van, olyan is, akinek csak kutyaja es egy paprikafarmja.
“How much does your life weigh? Imagine for a second that you’re carrying a backpack. I want you to pack it with all the stuff that you have in your life… you start with the little things. The shelves, the drawers, the knickknacks, then you start adding larger stuff. Clothes, tabletop appliances, lamps, your TV… the backpack should be getting pretty heavy now. You go bigger. Your couch, your car, your home… I want you to stuff it all into that backpack. Now I want you to fill it with people. Start with casual acquaintances, friends of friends, folks around the office… and then you move into the people you trust with your most intimate secrets. Your brothers, your sisters, your children, your parents and finally your husband, your wife, your boyfriend, your girlfriend. You get them into that backpack, feel the weight of that bag. Make no mistake your relationships are the heaviest components in your life. All those negotiations and arguments and secrets, the compromises. The slower we move the faster we die.” – Ryan Bingham, Up in the air
Make no mistake, en is gondolkodom azon, hogy el kene huzni innen. az egyeduli dolog ami visszatart, az a csaladom, es a nehany megmaradt baratom. Az a tudat, hogy TALAN a befizetett teherautonyi adoforintnak egy minimalis resze az o nyugdijukat, ellatasukat fedezi. semmi mas.
… ellenben sokkal jobban jarnek, ha londonbol kuldenem nekik a penzem egy reszet. a mostani arfolyamokkal mindenkepp…