Elorebocsatom, ezt majdnem egy honap tavlatabol irom mar ossze, memories are fading…
Hetvegen par dolgot azert sikerult csinalni. A szombati melo utan kijutottam a Covent Garden-hez, a piac toveben kapasbol egy helyi mutatvanyost allt korul vagy keccaz ember – kepek lent -, egy egy tombbol kifaragott csaj volt az, egy kb. egy nagyobb taskabol eloszedheto cuccokon allt neki legtornaszni, neha a kozonseg bevonasaval, a vegen meg kesdobalni fejjel lefele logva… Le a kalappal, a vegen megkoszonte, majd kozolte h aki elvezte, es akar segiteni, lehet a kalaphoz faradni, joparan voltak is, akik megkoszontek. Az eloadas befejezese utan korbesetaltam, kiderult, hogy a Garden masik oldalan is epp akkor fejezte be egy masik mutatvanyos, ugy tunik, ez arrafele szokasos turistacsalogato…
Irany a teabolt (The Tea House), amit nagynehezen sikerult is megtalalni, az egesz egy atlagos szobanyi meretu helyen volt, viszont emeletes, es tokig volt rakva teaval, mindegyik melle egy uvegben oda volt rakva a minta, meg lehetett szagolni, az owner kedvesen segitett is, ami a tomegben neha nem volt egyszeru. Nem volt olcso, de megerte, sikerult venni par turistaajandekot is, haromfele tea, kulonbozo alaku – pl. telefonfulke, emeletes busz, postalada – femdobozban, egy dobozba osszevalogatva, na azok jopofak voltak.
Kovetkezo allomas egy feloras seta utan a Leicester Square volt, buzinagy ter, mozival, etteremmel, stb, es annyian maszkalnak ott, ami a reggeli hetes buszt is tulteszi. Mindez oktober kozepen, ismeros szerint – akirol kesobb is fogok irni -, erdemes kijonni decemberben, a karacsonyi bevasarlas kornyeken, akkor allitolag kozelharcot kell vivni, hogy barmerre elorejusson az ember, siman el tudom hinni.
Igen, ez a Soho, minden tizmeteren volt egy etterem vagy egy gyorskajalda, otvenmeterenkent egy szinhaz, marokkoi ettermet is sikerult talalni, az indiai, olasz, kinai alap volt – egyedul persze a francnak volt kedve beulni, ugyhogy csak kivulrol szemleltem az esemenyeket, meg a tokig levo kajaldakat.
Irany haza, Nandoo’s csirke, meg utana asszem – lehet hogy ez mar vasarnap volt – beultem meg a Cat-be egy Guinness-re, azt megsem lehet kihagyni Londonban. Meglepodtem amugy, kozepesen tele volt a hely, persze sokkal nyugisabb volt, a kivetitokon foci ment, illetve a kommentatorok ordibalasa, felpercenkent korkapcsolassal. (Ezen tavaly is kiakadtam, hogy a rakba lehet elvezni barmit ami foci, ha nem a jatekot latja az ember, hanem egy buzifeju ordibalasat?)
Vasarnap delben keltem, kis tokvakaras utan kimentem egy Pret-a-manger-ba, sikerult bevalasztani egy kvajo, hivatalosan sved husgombocos wrapet – telleg finom volt, erdemes kiprobalni! – kimentem a metroallomas kornyekere, oszt megreggeliztem/ebedeltem a parkban. Epp akkor szallt le a Qantas A380-asa, es mivel ugyis LHR fele keszultem, ez megadta az alaphangot. A wrap zabalasa kozben rohogtem, a helyi galambok a szokasosnal is pofatlanabbul jottek oda morzsakra varva, az oke, hogy hozza vannak szokva az emberekhez, SOK emberhez, de az, hogy az egyik majdnem lefejelje a cipomet, nem megszokott itthon sehol…
Kimentem a King’s Cross-ra, az Eurostar-terminalt ugye nem lehet kihagyni, aztan irany LHR. Elottevalo nap megneztem, hogy hogyan is alakulnak a heten a leszallopalyak, tudni kell, hogy LHR-en hetente valtogatjak, hogy delutan 3-ig a 9L a leszallopalya, delutan 3-tol a 9R, vagy forditva, ennek megfeleloen a felszallopalyat is. A szerencse nekem kedvezett, delutan 3 utan 9L volt erre a hetre kiirva, ami a metroallomastol delre van, sutott a nap, szoval jo kepek igerkeztek. Vagy 40 perc zotykolodes utan a Piccadilly-n, kiszalltam Hatton Cross-nal… Egy A340 epp akkor jott le, aminek a hangja szinte a metroallomast is beteritette, “vazeee, itthonvagyooook”. 😉 A Perimeter Road mentem lesetaltam delre “a re’t”-hez, ami persze tokig volt spotterekkel – meglepo modon szoba is elegyednek az emberrel, kerdezik h ki honnan jott, mondjak h milyen gep jon varhatoan (nem volt a kezemben timetable), van, aki csak a lajstromokat irta, van, aki fotozik, van, aki csaladostul jott ki – azt a buzi modellhelikoptert azert paran levertuk volna az egrol -, de alapvetoen baratsagos volt a hangulat. (Persze szerencsetlen skot gyereket alig ertettem, annyit azert igen, amikor magyarazta h na, na, most fog felszallni a Qantas A380-asa, koszi utolag is 😉 ) Kuwait A340-300, _sok_ Virgin A340-600, BA 767, egy kupac A319, A320, A321, rakas BMI gep, JAL 777, BAW 777, EVA MD-11, Korean 747, Malaysian 747, es meg sorolhatnam, amitol egy szofisztikaltabb repulogepbuzi is leolvad… Vagy ket oraig lovoldoztem ott, a 2 CF mar tele lett, az ido is kezdett csipos lenni, maradtam volna meg, de be kellett menni a zirodaba este 7-re…
(Aztan sikerult talalni egy eleg durva bugot este bent, ugyhogy este 11-ig bentvoltam, aztan masnap reggel 7-re be…)
Hetfo. Szoval a hetvegi change nem teljesen ugy sikerult, ahogy azt szerettuk volna, de az kellemes meglepetes volt, ahogy reggel 7-kor nemcsak az erintett gyalogbabuk, hanem a nagyfejuek kozul is szinte mindenki bentvolt, es izzott a levego a market open elotti egyoras confcallban. Mindenki (tehat megintcsak, nemcsak a gyalogbabuk) tesztelt, kerdezett, ha valami technikai dolog kellett, azt a gyalogok csinaltak azonnal, ha valakit baszogatni kellett, akar exchange, akar belso oldalon, azonnal hozzalattak a nagyfejuek es ot perc alatt meg volt oldva. Kicsit mas vilag azert a londoni iroda, nagyon kellemes tapasztalat volt, es ezekutan alairom par emberrol, hogy oke, raszolgaltak a nagyfejusegre – de ez azert nekem nem kene, ehhez qrvara workaholicnak kell lenni…
Este volt egy ceges ‘charity event’, avagy az e’ves quiz show, na ilyenen meg nem vettem reszt, belepo nem volt, nosza rajta. (Igen, eloszor az ingyenpia es ingyenkaja miatt mentem le, shame on me.) A dolog ugy nez ki, hogy a CS25-ben levo kantinba, ami azert nem kicsi, osszezsufolodik ~30-40 csapat, csapatonkent mondjuk 7-10 ember, vegyesen IT-sok, traderek, FID-esek, stb., zabalnak, isznak, networking-elnek es kozben kvizkerdeseket fejtenek meg, amiket par helyi nagyonnagyfeju ad elo. Mire az event feleig eler az ember, a harmadik sor azert mindenkinek lecsuszik, rohogcselnek, “gondolkodnak”, alapvetoen jo hangulatban telik az este, a vegefele pedig korbejar par dekorativ kislany, akik az este ‘charity’ reszet valositjak meg, es persze mindenki (en is!) beledob a kalapba egy tizest, huszast, stb… Ha ez a kellemesen toltott este nem lenne eleg, a vegen van tombola is, pl. egy komplett Wii valami fitness jatekkal, amit veletlenul a sorhasu fonokom vitt el, nagy vigyorogva. 🙂
(Par hettel kesobb jelentettek be, hogy valami 80k fontot sikerult osszekalapozni – persze ugy, hogy a ceg vagy “match 1 cent by 1”, vagy “match 1 by 2” jelleggel hozzarakott -, ami azert nem kis penz…)
Kedden a szokasos melo utan vegre sikerult osszehozni egy group beering-et, lementunk paran a Cat-be meginni ‘par’ sort, kozepes eredmennyel zarult a kocsmalatogatas, de ehelyett inkabb beszeljenek a kepek… Utana Nandoo’s, de most a London Bridge mellett, kellemes dumalas fonokkel ES a projektvezetovel, probaltam vedeni a pesti kollegakat, workloadot csokkenteni, mindent, amit egy kozepes berugas kozepette lehet a nagyfejuekkel – vagyis megvaltani a vilagot.
(Azt hozzateszem, hogy ugyan jartunk az LB-nel ugyanabban a Nandoo’s-ban tavaly is, es megprobaltunk nem sokkal utana megint odatalalni, de nem sikerult, es ma se tudom, hogy melyik metrokijaraton kell kijonni ahhoz, hogy megtalaljuk – van ugyanis ott egy eleg jo kocsma, a Market Porter, de fingom nincs, hogy merre…)
A het hatralevo resze napkozben munkaval, este szervezkedessel, a Cat gyakori latogatasaval, es jelentos mennyisegu Strongbow / Guinness elfogyasztasaval telt.
Penteken irany Gatwick, kifele menet sikerult beszopni a Jubilee-n egy feloras delayt, valami fura szagot ereztek elottunk az alagutban, es ilyenkor per def at kell vizsgalni mindent. Az utastajekoztatas jo volt, ketpercenkent bemondtak h epp most mi tortenik, de azert elkezdtem vakarozni, hogy kierek-e idoben. London Bridge-tol FCC a repterig, szokasos 120-as tempo. Eleg szar erzessel vettem bucsut a varostol…
w> jol szamoltam h inkabb hazafele lesz tele a taskam
w> sor, tea, egyeb apro szarok
w> gatwicken meg egy nagyobb kupac whisky
w> egyebkent tetszik london
w> el tudnam verni itt a repat egy daraig
w> darabig
x> Szeretem azt a varost
x> Biztos nem a legbiztonsagosabb vagy legtisztabb varosa
x> Nem a legszebb
x> De mindezzel egyutt a legjobb hely, ahol eddig megfordultam
Gatwicken a becsekkolas utan az ismeros helyeket ellenoriztem (World of Whiskies, kajalda fent az emeleten, ujsagosstand a foldszinten), szinten kellemes meglepeteskent (ez akkor nagyon jol jott) ugyanazt a ven uriembert talaltam a kedvenc viszkiboltomban, akit tavaly. Tipikusan az a 60 ev koruli, jol szitualt skot, U’riember, akivel barmilyen whiskyrol el lehet beszelgetni; kulturaltan probalja radtukmalni az arujat, de ha azt mondod neki, h koszi, ezt nem szeretem, akkor hatralep kettot; ha kerdezel tole, hogy ‘ez mi’, akkor elmondja, hogy mi is az, hogy keszul, az az uveg epp mikor jott be; megkerdezi, hogy milyen whiskyt szeret az ember, es annak megfeleloen segit valogatni; aztan persze ugyanugy vigyorog, amikor kozlom vele, hogy ‘vaze, tavaly ugyanez volt a gondom, nem tudtam valasztani a ~300 fajta whiskybol’… Azert bizom benne, hogy jovore is ottlesz, oda egy elmeny beterni a hozzam hasonlo whiskybuzinak…
Aztan a maradek penz elverese utan irany a Gate 53. Kitolas utan a kapitany kozolte, hogy a forgalom miatt varhatoan 40 perc kesessel fogunk felszallni, gondoltam h nembaj, addig is tudom hasznalni a klo’t, meg a gepbol loni par kepet, amik persze gagyik lettek, de azert az elmeny megvolt. Felszallas utan elvileg egy BIG7W departure-t repultunk le, ugyhogy talan London fenyeit lattam, ami megintcsak jolesett. A gepen a Malev-gepeken most mar szokasos szendvics + bor komboval eltem – tavaly azert jobban esett az a kozepesen gagyi marhaporkolt, a sok szar angol kaja utan mintha egy igazi pinceporkoltet ettem volna, mmmhhh. 😉 Megint sikerult ugy alakitani az ulesrendet, mint tavaly, hogy csak egy oregur ult be mellem a harom szekre, maradt egy ures hely kozottunk, ugyhogy fel lehetett oda pakolni a cuccokat, kenyelmes volt, kiraly. Sikerult behozni amugy a kesest, ugyhogy talan 10 perc kesessel szalltunk le, “hatar”, taxi, gohome.
(Erdekes amugy, mert most mar siman meg tudom kulonboztetni azt, hogy milyen geppel repulok. Kifele a 737-600 (HA-LOD, MA614) felszallasnal belepreselt az ulesbe, mind takeoffnal, mind utana, mig hazafele a 737-800-on (HA-LOR) csak annyit ereztem, hogy szep komotosan elindulunk, szep komotosan felszallunk.)
Mondhatjuk ugy, hogy megszerettem Londont. De okt. 22 ota ez mar nem az a varos…
Photostream: http://gallery.uid0.hu/general/london_200910